Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Vékony Gábor: A kazár kérdés II.
VÉKONY GÁBOR A kazár kérdés II. A KAZÁROK ÉS A ZSIDÓSÁG Különös jelentőséget kapott a kazár zsidóság magyar vonatkozásban is, a nézetek itt is kísértik a két szélsőséget, míg az egyik oldalon azt olvashatjuk, hogy „a kabarok (részben) zsidók, vagy inkább zsidózók voltak”, s e „zsidózó” kabarok ... a magyarokban testvéreikre találtak” (Kulcsár P.: ItK 1987-88. 530, 533., vö. V. Kovács S.: in: Mem- SaecHung. 4. Bp. 1984. 128. kk), a másik oldalon pedig azt, hogy „ha a magyarok már Lebediában láthattak, láttak is zsidót, jobban tüzetesebben csak a honfoglalás után, a mai hazában ismerkedtek meg vele”, s természetesen a kabarok között nem számolhatunk zsidókkal (Pauler Gy.: A magyar nemzet története Szent Istvánig. Bp. 1900. 135, 33. j). Pauler egyébként ezt a tételét arra a helyes adatra építi, miszerint a szláv eredetű magyar zsidó szó Kárpát-medencei átvétel. A szláv szó azonban éppen valamelyik kelet-európai török nyelvből származik, így Paulemek erre az etimológiára alapozott tétele aligha problémamentes (Vékony G.: Későnépvándorláskori rovásfeliratok i. m. 112). Adataink csekély volta alig engedné meg, hogy a kazár judaizmusnak valami jelentősebb hatást is tulajdonítsunk. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy ennek a kazár judaizmusnak végül is az írott forrásokon kívül semmi nyoma nem maradt, ennek az adathiánynak nem tulajdoníthatunk meghatározó jelentőséget. Ha arra gondolunk, hogy Kazária régészeti emlékei mindeddig nem utalnak a kazárok zsidó hitre térésére, amikor a kazárjai kereszténységnek templomait stb. ismerjük (Magomedov, M. G.: Obrazovanie xazarskogo kaganata. Moskva 1983. 158. kk), bizánci forrásaink pedig egyszerűen nem tudnak (vagy nem akarnak tudni) a kazárok zsidóságáról, akkor az sem zárható ki, hogy ennek - a források hiánya ellenére mégis - csak nagyobb volt a jelentősége, mint gondolnánk. Egyértelmű és világos forrásadatunk van a kazár judaizmus hatásáról vagy közvetlen megjelenéséről a Volga-könyök vidékén, a volgai bolgár területen. Ibn Fadlan annak a bagdadi követségnek volt a tagja, amelyet Muqtadir kalifa küldött 921-922- ben Almus bolgár fejedelemhez. Útleírása nemcsak a volgai bolgárokról való ismereteinket, hanem az azokkal határos területekről, a Volga-vidékről és közép-Azsiáról való tudásunkat is a szemtanú adataival gyarapítja. Ibn Fadlan említ egy népcsoportot a volgai bolgárok között, amelynek barangar a neve, s ötezer főt számlálnak. Ezek mind áttértek a muzulmán hitre, s egy famecsetet építettek számukra (Zeki Validi Tógán, A.: Ibn Fadlan’s Reisebericht. Leipzig 1939. 30. szöv., 67-8. ford.). Külön érdekes az a közlése, hogy a (muzulmán) barangarok nem tudták a Koránt recitálni. Számot ad egy Tahit nevű barangar megtéréséről is. Ez utóbbi adata igen sokat mond számunkra. A Talut név ugyanis a bibliai Saul arab változata (Kor. 2, 248. kk), amiből Zeki Validi Tógán joggal következtetett ennek alapján arra, hogy ezek a barangarok korábban zsidók voltak (Zeki Validi Tógán, A.: i. m. 191. kk, vö. Dunlop, D. M.: i. m. 66., Golden, P. B.: Khazaria and Judaism i. m. 154, 77. j), a héber név használatát más nem indokolja. Már Tógán összekapcsolja ennek a népcsoportnak a nevét egy, az arab-kazár háborúkból jól ismert város nevével, Balangarral (Golden, P. B.: Khazar Studies i. m. 221. kk). Ezt a várost azonosítani lehet a Sulak folyó nagy kanyara közelében fekvő Verxnij Öirjurttal (Magomedov, M. G.: i. m. 28. kk), erre a környékre helyezték a 1034
