Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Kabdebó Lóránt: "A némaság süket esztendői alatt" (Megfejtési kísérletek Ágh István költészetéről) (tanulmány)
títás volt ennek a beszédnek látványos jelzése: hallgatás és halálba-hallgatás. Ebből táplálkozik Ágh költészetének démona is. Szabó István megíratlan novellája Nap sárgája a vérrel zöldben össze ne folyjon! szél, egyetlen zászló csak élőket takarjon! most a zöld vetésbe ölt kiskatonára gondolok, aki a győzelem előtt lehányt magáról puskát, derékszíját, sapkát, táncolt rajtuk, addig ropott, míg tisztje belelőtte a szentelésre sarjadt búzaföldbe, még híre sem maradt a némaság süket esztendői alatt. És a Magyar Nemzet 1988. december 10-iki számában legszemélyesebb története: Hulló levelek vére. Októberi sebesülése, 1956-ban, a Parlament előtt. Versekben egy- egy utalás, melyet csak életének szűkebb ismerői érthettek, eddig is jelezte ezt. Most már kiírhatta. Ezt a történetet, így-úgy megírhatta volna már régen. Talán. így csak most. Mert most lát rá, - imigyen: „Ott fekszem elrendelés szerint pontosan kimérve Isten centijével; ha valamivel jobbra, én vagyok az a halott, ha balra, belőlem csinál húsrózsát a robbanógolyó, barátom karja lett húsrózsa amúgy, ha lejjebb hasalok, megöl a szilánk. És mászott rajtunk a félholtak őrülete, mögénk mászott a tank, taposott.” Ez a leírás. Ez ma már nem gesztust szül, mint tenné korábban versben. Erre, ebben a prózában más rímel már: „Ballonkabátom pedig csupa vér és sár. Csak otthon vettük észre, mindkét oldalán golyósorozat pörkölt lukjai, ahogy feküdtem azon a kimért szűk helyen, ott, ahol máig is vagyok.” Nem az akkori félelem, de az akkortól tartó zsibbadás. Nem akkor kezdődött - ez csak szimbólum —, az egész huszadik század erre készteti. >rAzon a kimért szűk helyen, ott, ahol máig is vagyok.” Ez az a pontosan körülhatárolt, mindenkori jelen, amelyben él, lélegzik, lázad Ágh István költészete. Számára ott, akkor született meg jellege, - feloldhatatlanul. Beleévődött, mellészegült. Nem látványos tényekkel, hanem mindennapi közérzetként. Eufémisztikusan mondja: szélárnyékként. Versben ma már másként minősíti: Kívül az éjszakában követ a félelem, de csupán nadrágszáram, mint univerzális atomhalál, karambolaim és az 56-os sortűz alatt nem jutott eszembe, ami itt, a létezés hideglelése. 1983 novemberében, A Nyugati pályaudvar éje című versében adja a pontos megnevezést: „a létezés hideglelése”. A jelen leírása és a nyers reagálás, a gesztus kettősére épülő vers fokozatosan nyílik ki: mint mikor egy görcs kezd oldódni. Napló és tulipán címmel jelenik meg kötete 1987-ben, ahol megtalálja a görcsoldás művészi formáját: ballada után napló. 90
