Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Kabdebó Lóránt: "A némaság süket esztendői alatt" (Megfejtési kísérletek Ágh István költészetéről) (tanulmány)

Ez is önmagára utal. Mégis különbözik. A ballada önmagára visszautalt, elvágott minden kapcsolatot a görcsbe rándult lény és a világ között, — ezzel beszélt. A napló önmagából indul ki, reflexió: értelmezi önmagát, összeköti környezetével, szenvedését eredezteti.

Amiértre keres magyarázatot. Jól vagy?kérdezte, köteteimben, 1977-ben, amikor éppen - nem csak költői - létét kérdőjelezte meg. A válaszolást mostanában kezdi, a teljes élet, családja, népe történetének bevallásának útján. Sok és nagy feladat áll előtte. Értelmeznie kell, ha már szabad, bátyja és atyja szellemét. Korát. Hogy megérthesse teljes önmagát. Hogy ne a hallgatás reflexébe kelljen mentenie mindnyájuk életét, eredményét.

És ez nemcsak Nagy István -Agh István sorsa-kötelessége, de — így-úgy egy egész nemzeté. Eszmélkedés, elemzés, a teljes múlt átélése. Régről beidegződött görcsök, félelmek nélkül.

A férfikor delelőjén a költők a létezés rendjével szoktak ismerkedni. Ágh István a Keseredik a fold héja című kötet óta ezt a hangot is próbálgatja. Negyven fölött, ötven körül ez lenne az időszerű. Mégis ez a számvetés csak a saját harmóniáját megtaláló ember sajátja lehet. Talán a „tulipán” címszóba emelése (Napló és tulipán) ennek a növekvő igénynek a bejelentése.

Nehogy valaki is valamilyen „optimista” harmóniának sugallását hallja ki szavaimból. Csak azt, hogy Ágh István egyfajta történelmi kényszerhelyzetből kilépőben önmaga teljes történetével találkozóban van költészetében. És ehhez hozzátenném: ez nem csak egy költő magánügye, hanem kortársainak is életesélye. A költő ne rejtsen, hogy védjen, de teljes létében mutassa fel, élje át az embert, gondolja át helyzeteit. Balladás gesztusok védő-ütő mozdulata után a számvetés biztonságát kívánom Ágh Istvánnak. És vele együtt magamnak is.

(1989. szeptember)

91