Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus I. (tanulmány)
más jeles irodalomtörténészeknek, nyelvészeknek és idegen szakterületek művelőinek, akik kirándulnak az „Anonymus rejtély megoldására, és ez engedi meg számukra, hogy napjainkban is II. vagy IV. Béla mellé tegyék le a garast.” Tehát nemcsak én kételkedem. Az érvek III. Béla kora mellett nem meggyőzőek, sem Györffy tollából, aki a Gesta megírási idejét Imre király korába helyezi, sem Kristó Gyula állásfoglalása II. Endre mellett, tanulmányaiban és Magyarország Történetének. idevonatkozó részében. De legfőbbként hihetetlen, hogy a magyarság első történelmi forrásának, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött, 24 hártyalapból álló kódexnek felmérhetetlen értékét nem az utódokra hagyott modnanivalója, hanem csupán annak sokszázados múltja és egyedi volta képviseli. Kérdezem, miért ne engedhetnék meg maguknak más tudományos területek kutatói is, hogy II. vagy IV. Béla korában keressék az igazságot, ha nem hajlandók olyan tanokat elhinni, amit nem tartanak bizonyítottnak? Véleményem szerint, bárki legyen, aki nem nagy honoráriumért, hanem garasainak letételével a maga tudása szerint igyekszik megközelíteni a témát, nem lenézendő, mert a magyarság számára az igazság megtalálása fontos, nem pedig, hogy ki találja meg. A magyar nép múltja nem hivatalból kinevezett történészek magánügye. Mikor történetírásunk tagadja a magyar krónikák igazát, s a magyar honfoglalás történetét a nyugati krónikákból kiemelt ellenséges indulatú lejegyzések alapján igyekszik velünk elhitetni, annyi, mintha saját énünket kívülről szemlélnénk. Ez a tudathasadás határán lebegő megoldás efogadható lenne, ha az attilai birodalom megszűntétől a Kárpát-medencének Almos és szövetségesei által történt megszállásáig terjedő időszak, az összes Kelet-Európábán végbement változásokkal együtt egyértelműen megoldott lenne. De itt még se a magyar, se az európai történetírás nem tart. Ha párhuzamot vonunk A Nibelungok kalandjai és a Gesta Hungarorum sorsa között, arra a megállapításra jutunk, hogy az egykor szórakoztatásra szánt irodalmi műből stilizált történelem lett, míg a magyarság első történelmi feljegyzését történészeink megbízhatatlan irodalommá süllyesztették, s a szerző elítélésére egyöntetűen hajigálják osztrakáikat. Ezzel a mentalitással elhatárolhatjuk magunkat egész Európától, mert rajtunk kívül itt nincs még egy nemzet, mely történelmének írott forrásaiból ne a maximumot igyekezett volna kihozni a saját igazának és európai létjogosultságának bizonyítására, mint ezt a németek egy térben (égen-foldön) és időben összekevert irodalmi művel is megtették, míg mi a legjobb úton vagyunk, hogy eljátszuk értékeinket. Ha nem akarunk eltűnni a népek süllyesztőjében, történelmünkhöz pozitívan kell, hogy viszonyuljunk. A jelen tanulmány évtizedes anyaggyűjtés eredménye, összekapcsolva korábbi ókortörténeti ismeretekkel, és új körvonalak megrajzolásával igyekszik a Gesta Hungarorum lényegét tisztázni. Ha az Anonymus- ellenes csatazaj rövid időre szünetelne, talán mások is odafigyelnének P. magisternek, a nagy Ismeretlennek saját hangjára, hogy a megkezdett munkát folytassák. 4. AZ ANONYMUSI PROBLÉMA Anonymus Gesta Hungaroruma három fő kérdőjel köré csoportosul: A) a kor, melyben a Gesta íródott, B) a személy, aki a művet alkotta, C) hiteles-e a tartalom? A kutatás mai, végérvényesnek tekintett állása szerint, Anonymus A/l III. Béla király jegyzője volt, A/2 a munka megírási idejére vonatkozóan Imre vagy Endre király kora között választhatunk, B) személyének több jelöltje van, de közös nevező híján azon megnyugtató magyarázatot kapja az olvasó, hogy ez nem is fontos, 938
