Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Ewa Czarnecka: A világutazó (Beszélgetések Czesław Miłosz-sal - részletek) (interjú)
amit ellenfeleim szájába adok, nekem tulajdonít a szerző, azt állítja, hogy az én okfejtésem. így végződik: „Mivel Mi-tósz úr lengyelnek vallja magát, és kapott is valami díjat a könyve itt, Nyugaton, a szabad világ olvasóira gondolván kénytelen vagyok hangot adni »komoly aggodalmamnak«. De egymás között, sokkal őszintébben csak annyit mondhatok: ne játsszék itt nekünk »ketmant«, Milosz úr.” Ez egy alulról jövő hang, de Herling-Grudzinski felülről, a szellemi elit nevében szól. És neki is lennének fenntartásai, ami A rabul ejtett értelemben mutatott kép hitelességét illeti. Lehet, hogy ezek a fenntartások bizonyos fokig helyesek voltak. Volt egy szerény kis tanító, aki ’56 után elment Párizsba, elolvasta A rabul ejtett értelmet és azt mondta az egyik ismerősömnek: „Milyen intelligens ember és hagyta magát így rászedni.” Hisz a nemzeti hagyományok szellemében nevelt emberek így látták: jöttek a kommunisták, térdre kényszerítették a nemzetet és erővel kényszerítették rá az ideológiát. Hiszen A rabul ejtett értelem a szellemiek árulásának története. Bizonyos értelemben igen, mert a társadalomról nem mint egészről beszél. Az a tanító a nép, nem pedig valamelyik értelmiségi csoport hangját szólaltatta meg. Volt egy elképesztő kalandja A rabul ejtett értelemnek. Olvastam valamelyik lengyel lapban, a sztálinizmus éveiben egy ellenem intézett kirohanást. Azzal vádoltak, hogy léggömbökről szórták Lengyelországban A rabul ejtett értelem példányait. Nem hittem el, hogy lehet, abszurdum. Aztán kiderült, hogy valóban így történt. A Kultúra szerkesztője, a kiadó tudta nélkül, az én tudtom nélkül. Valamelyik intézmény, természetesen gyanítható, melyik, kinyomtatta bibliapapíron a könyvet. Afféle kis remekmű. Van példányai Van. És megszórták vele Lengyelországot. Erre gondolt Gombrowicz, amikor azt mondta, hogy, ha a nyugati eszméket Lengyelországba sodorja a szél, a kisbojtárok, tudhatjuk, mire használják ezeket. Be is akartam perelni őket. De kiket? Elmentem egy kiváló párizsi jogászhoz, azt mondta: „Igen, ez alapján valóban pert lehetne indítani. Ha a könyv pontos reprodukció lenne, vagyis ha nem hagynák el a kiadó nevét és a kiadás helyét. De ezeket nem tüntették fel, így egyszerű kalózkiadásról van szó. Rengeteg problémánk lenne ezzel a perrel. Mert kit pereljünk be?” Ez mikor volt? Valamikor 1954 körül lehetett. A rabul ejtett értelmet olyan kiválóságok is megtámadták, mint Jaroshiw Iwaszkiewicz, Antoni Sbonimski és Kazimierz Brandys... Igen, egyébként Brandys ama bizonyos elbeszélésének nagyon furcsa címe van: Mielőtt elfelejtjük. „Felejtsenek el” - ez egy zsidó átok. Hogy magyarázta ezt később Brandys? Nem akartam találkozni vele. Tehát soha nem került sor a beszélgetésre? Nem, * 933
