Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Pálfalvi Lajos: Mítosz és politika (A lengyel emigráns irodalom szervezeti formái, központjai és publikációs fórumai) (tanulmány)
liusz Mieroszewski, a. Kultúra kiváló politikai szakértője azt írja erről: „reakciós rezsim van Lengyelországban és reakciós rezsim van az emigrációban”. Giedroyc a koreai háború idején magával Anders tábornokkal is összeveszik: „Elmentem Londonba és még egyszer utoljára elbeszélgettem Anders tábornokkal. Az az ötletem támadt, hogy az amerikaiak hisztérikusak, úgy érzik, mindenki elhagyta őket és egyedül állnak ellen a kommunista áradatnak. Tennünk kellene hát egy gesztust, amelyből még nagy hasznunk lehet. Javasoltam Andersnek, hogy utazzék Amerikába, intézzen lelkes felhívást a lengyelekhez, hogy jelentkezzenek az amerikai hadseregbe... De Anders elutasított... Győzködtem még, de Anders ideges lett és azt mondta: »Főhadnagy úr, mit akar tőlem, én nem vagyok Pifeudki«. Erre felálltam és azt mondtam: »Valóban, tábornok úr, ön nem Pifsudski«.” Krzysztof Dybciak értékelése szerint a Kultúrát demokratikus szelleme, liberalizmusa, ideológiai pluralizmusa, a közép- és kelet-európai nemzetek és kisebbségek illetve a hazai politikai fejlemények iránti érdeklődése különbözteti meg a Wiado- moscitól. A Kultúra irodalomeszménye is más, mint a londoniaké. Nem alkalmaz kedvezményes tarifát az emigrációs irodalom elbírálásakor, az epigonizmussal szemben az újító tendenciákat (például Marian Pankow skit) és az elit irodalmat támogatja. Átértékelik a műfaji hierarchiát, a költészet, a dráma és a tiszta fikció helyett inkább az értekező prózát és a speciális, non-fiction anyaggal dolgozó narratív formákat, az esszét, a naplót és a riportot kedvelik. A Kultúrát prózaírók szerkesztik, a költők csak vendégek. A folyóirat történetében Dybciak három korszakot különböztet meg. 1947 és 1950 között alakult ki a Kultúra sajátos szellemisége és állandó munkatársainak - még nem teljes - köre. Komoly pénzügyi nehézségekkel küzdenek, ezen a helyzeten végül az amerikai lengyel emigráció segíti át őket. A lengyelországi fejlemények iránt már ekkor is olyan nagy az érdeklődésük, hogy egyes szerzőiket még a harmadik út is megkísérti. Zbigniew Florczak 1949-ben előáll a Harmadik Hely Klubja koncepciójával, amelyet Melchior Waríkowicz is támogat. Szerinte Lengyelországnak nemcsak a szovjet barbarizmus, hanem a nyugati fogyasztói primitivizmus ellen is küzdenie kell. Florczak hazatér, az emigráció a „népi demokrácia önkénteseként” búcsúztatja, a harmadik út egyszer s mindenkorra lekerül a napirendről. Már ekkor mindent elkövetnek, hogy a kiadványaik Lengyelországba is eljussanak. Egyes köteteiket a határőröket megtévesztő címlappal, például Rokosszovszkij marsall portréjával is kiadják, de próbálkoznak bibliapapírral és miniatürizálással is. A Kultúra klasszikus korszaka 1951-től 1968-ig tart. 1951 májusában egyszerre mutatkozik be a folyóiratban Gombrowicz és Miíösz. Megindul a nemzeti hagyományok átértékelése, bátor politikai koncepciók születnek, „kétfrontos harcot” folytatnak a hazai és az emigrációs anakronizmus és konformizmus ellen. A folyóirat politikai szakértője ebben a nagy korszakban a Londonban élő, de a londoni emigrációtól elkülönülő Juliusz Mieroszewski. A. Kultúra kezdettől fogva függetlenségi álláspontot vall, csak az eszközök, nem pedig a célok realizmusát hirdeti. Következetesen szovjetellenes. 1956-ban bedőlnek Gomulkának, majd gyorsan kiábrándulnak. Eztán Mieroszewski előáll az evolucionizmus elméletével, a Kultúra ezért nagy figyelemmel kísér minden változást, ami a rendszer átalakulására utal. 1968 után az evolucionizmus tartalékai kimerülnek, a hetvenes évek elején Giedroyc már úgy gondolja, hogy, ha az országban bármiféle ellenállás kezdődik, azt támogatniuk kell - de erre még néhány évet kell várniuk. A Kultúra elsőként figyel fel a közép- és kelet-európai ellenzéki mozgalmakra és az orosz szamizdatra. Az Instytut Literacki dokumentumkötetet jelentet meg Miíosz szerkesztésében a magyar ’56-ról, majd Herling-Grudzinski előszavával Déry Miijét is kiadja. A hatvanas években orosz nyelvű különszámok készülnek, 1969-ben cseh 927
