Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Martos Gábor: "Ez még mindig ugyanaz a társaság" (Beszélgetés Bréda Ferenccel) (interjú)
Én ezt a csoportot az Echinox köré csoportosítanám. Na most már, hogy mi volt az Echinox-szellemiség? Ez is nagyon sokrétű dolog, sok értelmezést takar. Ma azt mondanám, hogy az európaiság. Ha jól megnézzük, volt a Forrás, ami transzilván valami volt magyar nemzeti kiadásban - a megfelelő megalkuvásokkal —, a másik pedig volt ez az européer vonal, ami az Echinox köré csoportosult; többé-kevésbé muszájból, viszont a muszájban találták meg az emberek azt, ami lényegében mint egy lecke adódott fel: megtanulandó lecke volt, olyan lecke, aminek nagyon sok haszna volt, és lehetett benne hinni. És ennek a leckének van olyan megnyilvánulása, ami a művekből is kielemezhető; tehát vannak-e közös vonások a ti műveitekben, s ha vannak, akkor melyek azok? Van egy modernebb hangszerelés, van egy modernebb látásmód, van egy európaibb szellemiségbe való bekapcsolódás akarásának az érzete; van egyfajta nyitottság, és van egyfajta elvonatkoztatás a kicsi, piti, minket beskatulyázni akaró problémáktól. És van, azt hiszem, egy nagyon erős filozófiai indíttatás is. Nemcsak azért, mert ti nagyjából egy generáció vagytok, illetve egy időben indultatok a Bretter-iskola növendékeivel, Ágoston Vilmossal, Tamás Gáspár Milóssal, Egyed Péterrel, hanem mert bennetek is egy nagyon erős filozófiai gondolkodás iránti hajlam mutatkozik meg. Te magad is a Forrás-kötetedben esszéket publikáltál, a verseidet csak utána; az Echinoxban is esszéket írtál elsősorban. Igen, a filozófiai vonal mindenképpen jellemezte a társaságot. Ennek a forrásai - forrás... hogy kísért a szó - sokkal messzebbre nyúlnak vissza, mint a Bretter-iskola fellépése; én ennek a gyökereit az erdélyi protestáns teológiában látom, aminek nagyon nagy a hagyománya. Annak idején ifjú koromban a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban átrágtam magam a XVII. századi prédikátorok művein, és bizony az erdélyi magyar esszé ott már megvan; ott van például a halotti prédikációkban. Azok már mind nagyon jó... nagyon jó erdélyi esszék, európai esszék, amelyekben görög citátum váltja magát a latinnal és a héberrel és a neoplatonista gondolatokkal; hogy mondjam... nincs benne semmi Werbőczy és semmi Dózsa, semmi jobbágy és semmi foldesúr, semmi földszag és semmi búzaíz... No persze én nem azt mondom, hogy ezt mindenki olvasta és ismerte, viszont ez az egész nyelvbe, az egész gondolkodásba annyira beleitta magát, annyira áthagyományozódik, hogy ha nem is tudjuk, hogy mi a gyökere, ez ott van. Természetesen a Bretter-iskola megerősítette a mi — talán öntudatlan — erdélyi protestáns teológiára alapuló intuíciónkat; a Bretter-iskola feltűnése megerősített minket abban, hogy lehet és kell is jól filozofálni. Személy szerint engem Gazsi — Tamás Gáspár Miklós - befolyásolt nagyon az írásain keresztül; csodáltam a zsenijét, a műveltségét. A mai napig vállalom azt, hogy ő minden idők egyik legnagyobb magyar gondolkodója. Mondom, engem ö nagyon erősen befolyásolt. Bretter kevésbé. Bret- temek az írásait nem nagyon szerettem, Gazsit viszont nagyon csodáltam. Hadd kérdezzek itt egy személyes dolgot, ha már a közvetlen elődeidről beszéltél. Egyszer azt mondtad nekem, hogy te a Szilágyi Domokos költészetét sem. tartottad olyan nagyra, mint ahogy általában őt az erdélyi irodalomban „csúcsnak” tartják; éppúgy, mint a filozófiában Brettert. Ezek szerint te nem ezeket a nagy „csúcsokat”, nem ezeket a nagy neveket követted. Ki volt akkor az, aki a költészetben hatott rád - úgy, mint ahogy a filozófiában Tamás Gáspár Miklós -, hiszen te verseket is írtál? Általában ezekről az úgynevezett nagy nevekről - mint Szilágyi Domokos, vagy a magyaroknál Weöres - én azt hiszem, hogy annak, hogy ők ilyen nagy nevek lettek, annak valami más oka van, mint az esztétikai, vagy a szellemi tökély. Hogy mi ez 842
