Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Pusztay János: Kapcsolataink a Baltikummal és a finnugor népekkel (tanulmány)
nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó rektorhelyetteseket több helyen csak nemrég nevezték ki, s általában a fiatalabb nemzedékhez tartoznak. Mint ahogy az is elgondolkoztató tapasztalat volt, hogy egy-két helyen a finnek már megelőztek bennünket.) Találkozik a kapcsolatteremtési szándék a nemzeti gondolat erősödésével is. Valamennyi köztársaságban értesültünk a nemzeti kultúra, a hagyományok ápolására létrejött, alulról építkező szervezetek munkájáról, amelyek a korábbi „tiltott” kategóriából a „megtűrt” és a „támogatott” között vannak - érzésem szerint - félúton. A magyarok érdeklődése erősíti e népek nemzeti öntudatát. A nemzeti értékek felé fordulásnak számos megnyilvánulását tapasztalhattuk. Az utóbbi években számottevően gyarapodott a szőkébb haza kultúráját, történetét, hagyományait, tudományos életét bemutató művek száma. A zűrjén Mikusev professzor összeállította és kiadta - két nyelven - egy zűrjén eposz alkotórészeit képező epikus énekek gyűjteményét, amiről eddig vajmi keveset tudtunk. A cseremisz Patrusev több monográfiát szentelt a cseremiszek őstörténetének, de népszerűsítő munkákkal is felkelti az érdeklődést a szőkébb környezet történelme, múltja iránt. Jelentős forrásértékű életrajzi, bio-bibliográfiai összeállításokat is adnak ki pl. a nemzeti nyelven alkotó írókról, a közművelődés kiemelkedő alakjairól, a nemzeti tudományok helyi művelőiről. A mordvinok, cseremiszek és votjákok tárgyi népművészetét gazdag, színes - egyébként Budapesten nyomott - albumok mutatják be. A helytörténeti múzeumok gazdag anyaggal mutatják be a terület történelmét, hagyományait. Szaranszkban a világhírű mordvin szobrásznak, Erzjának impozáns múzeumot emeltek. (Erzja évtizedeket töltött Latin-Amerikában, élete első és utolsó szakaszában a Szovjetunióban alkotott. Érdekes kiállítását mintegy évtizede mutatta be a budapesti Műcsarnok.) Az idő rövidsége miatt a hivatalos programokon kívül csupán egy-egy rövid falulátogatást szerveztek számunkra a cseremiszeknél és a votjákoknál. A cseremiszeknél egy Joskar-Ola melletti falucskát és a mezőgazdasági technikum gyakorló bázisát tekintettük meg. Ez utóbbi nem jelentett túlságosan nagy élményt, viszont betekinthettünk egy járási párttitkárnő - egyébként orosz - sajátos lelkivilágába, aki - véletlenül! - épp arra járt, s azon nyomban átvette a helyzet irányítását. Elvittek bennünket a falu kétségkívül modem óvodájába, ahol a szomszédos iskola tanulói éppen kulturális műsort adtak a kisgyerekeknek. A cseremisz nevű (peledös ’virág1) óvoda növendékei szemmel láthatóan túlnyomó többségükben cseremiszek, mégis valamennyi kiírás orosz nyelvű volt, az iskolások orosz mesét és dalokat adtak elő orosz nyelven. Mindössze két cseremisz nyelvű dal hangzott el. Az egyik egy orosz dal fordítása, a másik lehetett éppen cseremisz is, de az előadásmód alapján erre nehéz volt rájönni. A votják falu amolyan reprezentációs település lehet, mert előttünk is jártak ott már magyarok, akik ugyanazokat a házakat keresték föl, amelyekben mi is megfordultunk. A helyi asszonykórus népviseletbe öltözött tagjai sóval és meleg kenyérrel vártak bennünket. A beszélgetés hamarosan evés-ivásba, dalolásba torkollott, s ezt követte a falujárás. Takaros portákat láttunk, tágas, elég jól felszerelt házakat. Az új családi házak már csak részben készülnek fából, viszont még mindig kötelező a faragásos díszítés. Ibmszkban nem laknak uráli nyelvű népek. Amiért mégis vonzó úticél egy finnugor nyelvész számára, az csak részben magyarázható valamiféle Szibéria iránti utazási romantikával, bár elismerem, ez sem lebecsülendő tényező. Tomszk még légvonalban is több mint 3000 kilométerre van Moszkvától keletre, jóval túl az Urál hegységen is. Budapesthez képest hat, Moszkvához négy óra az időeltolódás, ami az odaúton nagy veszteség, visszafelé viszont szinte fél óra alatt itthon van az ember. Tomszk zárt város, ami azt jelenti, hogy külföldi csak viszonylag ritkán teheti be oda a lábát. Ezzel együtt is Tbmszk a szibériai tudományos élet egyik központja; ahogy a repülőgépen mellettem ülő angol kutatóorvos fogalmazott, a szibériai Oxford. Ebben a 77
