Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Pusztay János: Kapcsolataink a Baltikummal és a finnugor népekkel (tanulmány)
félmillió lakosú városban százegynéhány éves egyetem, tanárképző főiskola, orvosi és műszaki egyetem, akadémiai kutatóközpont működik. A finnugor, ill. uralisztikai tudományok szempontjából több érdekes intézmény található itt, köztük a főiskolán az ún. „Északi nyelvek laboratóriuma” (ez kb. megegyezik a mi tanszéki szakcsoportjainkkal), az egyetemen a régészeti tanszék és a néprajzi tanszék. Mindhárom említett egység elsődleges kutatási területe a Szibériában beszélt finnugor (vogul, osztják), szamojéd és ún. paleoszibériai nyelvek, ill. népek vizsgálata. Mivel szibériai léptékkel mérve a vizsgálódásuk tárgya viszonylag közel van, lehetőségük van arra, hogy rendszeresen tudományos expedíciókat szervezzenek, nyelvi, néprajzi anyaggyűjtés, régészeti ásatások céljából. Értékes anyagaik javarészt publikálatlanok. A JÖVŐ A kis finnugor népekkel, valamint a velük, nyelvükkel, kultúrájukkal foglalkozó tudományos műhelyekkel való kapcsolatteremtésre mindkét félnek nagy szüksége van. Nekünk, magyaroknak azért, hogy hozzájuthassunk a tudományos munkához elengedhetetlen forrásokhoz (primér szakirodalom, nyelvi, néprajzi, folklóranyagok), hogy a helybéli kollégák által gyűjtött és csak részben kiadott anyagokat beépíthessük saját kutatásainkba, hogy mi magunk is résztvehessünk tudományos expedíciókban. A legtöbb uráli nép és nyelv esetében félévszázados vagy annál is régebbi gyűjtésekre kell hagyatkoznunk. Ezeket a nyelveket szinte holt nyelvekként vizsgáljuk és tanítjuk, holott, mint azt talán sikerült érzékeltetni, sokoldalúan (sajtó, rádió, tv, színház, szépirodalom, oktatás) használják őket. Az együttműködésnek kétségtelen haszna volna az is, hogy a köztársaságokban művelt finnugor diszciplínák nagyrészt provinciális jellege csökkenne, az arra érdemesek bekapcsolódhatnának a tudomány nemzetközi vérkeringésébe. Ennek egyik alapfeltétele, hogy e kutatókollégáink az oroszon kívül egyéb nyelveket is elsajátítsanak, s igényük legyen a külföldi szakirodalom olvasására. Ehhez persze el is kell látni őket a külföldi szakirodalommal. A tervezett együttműködés során mód nyílna arra is, hogy a magyarországi finnugor tanszékek rendszeresen fogadhatnák e nyelvek anyanyelvi lektorait. Olyan fiatal szakemberekre gondolok, akik a nálunk eltöltött időt egyúttal szakmai továbbképzésre is felhasználnák. Cserébe mi is elküldhetnénk szakmai gyakorlatra diákjainkat, fiatal szakembereinket az őket érdeklő nyelvterületre. Éppen ebből a célból szorgalmazzuk a kapcsolatok felvételét a felsorolt régiókkal. Nyilván más és más lesz a megközelítési mód a függetlenségük előtt álló észtek, lettek és litvánok, ill. a kis finnugor népek esetében. E kapcsolatok érdekében tervezzük - egyelőre a pécsi uralisztikai tanszék keretében — egy balti (lett és litván) program beindítását, ezért szorgalmazzuk az intenzívebb szakmai-kulturális együttműködést az észtekkel. Ezért igyekszünk - úgymond - időben szólni és lépni, hogy az általános nyugatra fordulás mellett maradjon még figyelmünk a keletre és Közép-Európára, amelynek az észtek, a lettek és a litvánok szerves részei. Viszonyunkat rendezni kell a kis finnugor népekkel is, s a tudományos kapcsolatokon túl igen nagy szerep jut az ún. társadalmi kapcsolatoknak. Kívánatos volna, hogy ez a két szint erősítse egymást. 78
