Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 9. szám - Simonffy András: Régi novellák, Történelemóra, Fekete-fehér - igen-nem, Lefelé a hegyen, Vodka (novellák)

— Vagy sikítana. Nem bírom, amikor sikítanak. Amikor nyafognak és sikítanak, azt nem bírom.

Éva fél nyolckor kopogtatott.

— Ne haragudjatok - mondta. - Késtem. Hagytatok valamit?

— Még fel sem bontottuk - mondta Kó.

Benyúlt a fiókba, kiemelte az egyik üveget, és letépte a papírpántot. Bicskával nyomta ki a dugót. Végigszagolták.

— Baromi erős lehet - mondta Sumi.

— Vannak poharak? - kérdezte Éva.

Kó nevetett: - A szesz fertőtlenít, de ha így nem iszol, kaphatsz egy fogmosópoharat.

Éva kimosta a fogmosópoharat. - Mind meginni, egyszerre! - mondta és nevetett. — Mi így iszunk, az üvegből. — Odaadta Suminak, hogy igyon.

— Szevasztok — mondták. Éva és Sumi összekoccintották a fogmosópoharat, meg az üveget. A lány az első korty után köhögni kezdett, a keze is rázkódott, és az ital kilötyögött az ágyra.

— Nagyon rossz — mondta. — Nagyon erős és nagyon rossz.

Sumi nem köhögött, csak elsápadt: - Baromi erős. - Kó átvette az üveget, és ivott. Két kortyot ivott, aztán abbahagyta.

— Osszuk be - mondta, és megköszörülte a torkát. Aztán, később még egyszer megköszörülte.

Letették az üveget a földre, és végigdőltek az ágyon. Éva Kó ágyán feküdt, a külső oldalon.

— Itt úgy isszák ezt, mint a bort - mondta Sumi.

— Megszokták - mondta Kó.

— Minden nap megisszák a maguk decijeit - mondta Sumi.

— Ha itt élnél, te is meginnád - mondta Kó.

Éva felemelte a fogmosópoharat, és vigyázva szürcsölt a vodkából.

— Igazad van, igyunk. Minek beosztani? - mondta Kó.

Most Kó ivott először, aztán Sumi. Már nem köhögtek. Egyikük sem köhögött.

— Amíg issza az ember, nagyon rohadt — mondta Sumi, — de utána mindjárt nagyon jó.

Éva letette a poharat.

— Tessék meginni mind - mondta Kó. - Ne csak szürcsölgesd.

— Nem szabad hagyni egy cseppet sem - nézett rá Sumi, megfogta az üveget, és a maradékot is beletöltötte a fogmosópohárba.

— Be akartok rúgatni? - nevetett Éva. Piros volt az arca.

— Ettől sajnos nem rúgunk be. Fejenként kellene egy üveg.

Éva megint ivott.

Kó érezte, hogy bizsereg a feje. Nem merte mondani. Szégyellte, hogy ezt a néhány kortyot is megérzi. Végignyúlt az ágyon. Éva feje alá dugta karját.

Sumi is hanyatt dőlt. Hallgattak.

— Szeretnék egyszer nagyon berúgni — mondta a lány. — Még sohasem rúgtam be úgy igazán. — Kezébe vette, és megforgatta az üres üveget. — Még sohasem sikerült úgy igazán berúgnom.

785