Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Simonffy András: Régi novellák, Történelemóra, Fekete-fehér - igen-nem, Lefelé a hegyen, Vodka (novellák)
- De becsípve már voltál? - kérdezte Kó. Vigyázott, nehogy észrevegyék, hogy érzi az italt.- Becsípve már voltam - mondta Éva. - Becsípve már sokszor voltam. Az jó. De berúgva, úgy igazán berúgva még soha. Sumi felült az ágyon: - Fiukák, ez a fejembe ment - mondta. - Baromi erős pia. Kár, hogy nincs több. Akkor Kó is bevallotta: - Én is érzem. Gyorsan hat. Mondta valaki, hogy gyorsan hat, nagyon erősen, de csak rövid ideig. Érzem a fejemben.- Most nagyon be lehetne rúgni - mondta Sumi. - Ettől még nem, de ha még innánk. — Igyunk — mondt Kó.- Mit?- A másikat. Előhúzta a fiókból, és kibontotta. — Nekem már ne adjatok — mondta Éva, és tenyerével lefedte a poharat. — Hogyhogy ne adjunk? Neked is kell innod. Azt mondtad, szeretnél berúgni. Egyszer igazán. A lány nem felelt. Lehúzta tenyerét a pohárról. — Hogy ebből mi lesz? — mondta aztán. Arca kipirult, és bőre áttüzesedett. Maga alá húzott lábakkal ült az ágyon. A pohár fenekére kancsalítva szárcsáit. Kó egyre erősebben érezte a zsongást. Hosszú, óvatos kortyokkal ivott. Belül égette az ital. — Fiúk — kezdte Sumi. Nehezen forgott a nyelve. — Fiúk. Jó ital ez. Jó ital, csak meg kell szokni. Jól becsíptünk tőle. Kó végigfeküdt az ágyon. Nem szólt. Ha behunyta a szemét, úgy érezte, mintha nagyon sebesen zuhanna lefelé. Jólesett így behunyt szemekkel feküdni, és zuhanni. Egyszer kinyitotta szemét. Évát nem látta maga mellett. Kó a szomszéd ágyon feküdt, hason, karja lelógott a földig. Aztán nem zuhant többet. Aludt. Éva a csaphoz imbolygott, hogy megmossa az arcát. Tudta, hogy nem kellett volna annyit innia. Már mindegy. Majd kialussza. Karjait a kagyló szélének támasztotta. Nézte a csapot, de nem nyitotta ki. Hirtelen szédülés fogta el. Visszalépett az ágyhoz, és Kó mellé esett. — Most nagyon rosszul érzem magam - gondolta. Kó felriadt a zuhanásra. Érezte még a zsongást, de már tisztábban gondolkozott. — Sumi - mondta. Sumi hason feküdt, aludt, és karja lelógott az ágyról. — Sumi! Átmászott Éván, és megrázta a fiú vállát. Sumi ijedten nézett fel: - Mi van? - kérdezte. — Miért alszol?- Nem tudom. Elaludtam. Hány óra lehet?- Fél kilenc. — Csak? Éva alszik?- Azt hiszem. Éva!- Rázd meg! 786
