Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Vadai István: Á(B) (Marianna D. Birnbaum: Esterházy-kalauz) (kritika)
VADAI ISTVÁN A(B) MARIANNA D. BIRNBAUM: ESTERHÁZY-KALAUZ Esterházy-kalauz címmel igazi csemegét kínál a Magvető Kiadó minden Esterházy-ra- jongónak. Marianna D. Birnbaum beszélget az íróval, s miközben a csevegést olvassuk a kinyitott kötet balra eső oldalain, a jobb kéz felöl eső oldalakon Esterházy Péter műveiből vett idézetek láthatók; ezek illusztrálják, ellenpontozzák, egészítik ki, vagy kérdőjelezik meg a beszélgetést. Hogy így, egymás mellett látható az interjú és az idézetek, egyszerre könnyít és nehezít az olvasó dolgán. Könnyít, mert készen kap szövegeket, lapozni sem kell értük, mint hajdanán a püspöklila könyvben. Nehezít, mert készen kap szövegeket, azokat, amiket Marianna D. Birnbaum éppen érdekeseknek vél. Természetes védekező reflexem kapcsolódik be, s juttatja eszembe Arany János paródiáját: BEVEZETÉS Az olvasó: Engedelmet kérek! vezetetlen is be tudok menni. Az író: Nem, teremtette! muszájn úgy jani, ahogy én vezetlek. így, bal láboddal előbb, azután - egy nyomra egy lábbal kétszer ne lépj. Az olvasó: Értem — de ne tessék ollyan sebessen vezetni, mert felbukom. Az író: Semmi, semmi! Csak siess. (Szilágyi István nevenapjára, 1843.) Ez akár a Bevezetés a szépirodalomba egyik olvasata is lehetne, de az interjúkötet kapcsán végképp előbukik a kérdés: Ez nem kalauz nélküli járat? Rémülten lapozgattam a könyvet, mert félek minden utólagos szerzői interpretációtól. Aztán kissé meg is nyugodtam, mert Esterházy kellő távolságtartással válaszolgat. Leg- a^Ábbis erre lehet gondolni az alábbi feleletből: „MDB: Mit tehet a jó olvasó, hogy rájöjjön? Mit csináljon? EP: Ugyanazt, amit bármilyen könyvnél, én nem fogom rávezetni; ahogy mondani szokás, a derék indián szavatol a lady biztonságáért." (144. o.) Másrészt ez a derék indián pontosan úgy viselkedik, mint a 4 éves András fiam, aki - miután csöndben pusmogva elterveltük Anya születésnapi meglepetését - rögvest rohan a konyhába, és lelkendezve újságolja a titkot. „EP: [...] Túl az önkommentálástól való viszolygáson, azért se szeretném valóságos mondatokkal körbenyalni ezt a könyvet, mert ebben, fölfogásom szerint, olyan mondatok vannak, melyek elemei a szavak és képek, hol ez, hol az, egyenrangúan, és ez teremt grammatikát, és az narrációt. Mondjuk. Tehát, ha azt mondanám — ami nem volna szemenszedett hazugság -, hogy ez egy Csokonai Lili-történet, vagy Iés A szív segédigéi-történet, akkor, úgy érzem, olyat csinálnék, amit talán nem volna szabad. Ezért hallgatok erről ilyen konstruktívan.“ (141-142. o.) 760
