Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - Tóth Endre: Pannonia Christiana (A kereszténység kezdete a Kárpát-medencében) (tanulmány)

ségről nemcsak a Quirinus-passio szól, hanem a Savariában született Martinus, a későbbi toursi püspök életrajza is. Apja a Savariában állomásozó palotalegio magas rangú tisztje volt. Martinus ugyan szüleivel gyermekkorában elkerült Észak-Itáliába, majd Galliában katonáskodott. Később hazatért Saváriába. Édesanyját meg tudta keresztelni, apja azonban pogány maradt. A város ári anus papjai pedig kiűzték Savariából. Ez valamikor a IV. század közepén történt, amikor Pannónia a kereszténység történetében vezető szerepet játszott, mert az uíalkodó által is támogatott arianizmus fellegvára volt. Miután a nicaeai zsinat (324-ben) püspökei elítélték a Krisztus istenségét tagadó Arius papot, az uralkodó őt Myricumba száműzte. Ez pedig az arianizmus elterjedését jelentette a tartományban. Miként működött Arius, nem tudjuk. Azt azonban igen, hogy két papot, Valenst és Ursaciust különösen megnyert magának: később mindkettő püspök lett, az arianizmus elszánt harcosai. Valens a pannoniai Mursaban (Eszék) Ursacius Singidunumban (Belgrád) működött: tevékenységük évtizedekre meghatározta Pannónia hovatartozását. Amikor 351-ben a Mursa melletti véres csatában II. Constantius seregei leverték a lázadó ellencsászárt, Magnentiust, a győzelem hírét az arianus püspök jelentette be az uralkodónak: Valens befolyása ezt követően még jobban megnőtt. A 360-as évektől azonban az orthodoxia folyamatosan visszaszorította a pannoniai arianizmust. Ez időből maradt ránk a korból egyedülállóan, egy 366-ban Sirmiumban tartott hitvita párbeszédes jegyzőkönyve is. A 370-es évekre a vezető egyéniségek elhunytéval a pannoniai arianizmus egyre inkább visszaszorult, majd Ambrosius milánói püspök fellépése véget vetett az eretnekségnek. Keveset tudunk arról, hogy ez a teológiai vita, aminek számos árnyalata, elágazása volt, milyen hatással volt a keresztény lakosságra. Valószínű, hogy inkább csak a felsőpapság körében játszott meghatározó szerepet: az egyszerű keresztények aligha érthették meg ezeket a vitákat: főpapjaikat azonban követték. Mégis, talán az egyetlen Arius-ábrázolás - egy téglakarcolat - Dél-Valériában került elő. Egy vidéki későrómai temető egyik sírjának fedőlapjaként találták Kisdorogon (Tolna megye). 378-ban végül a sirmiumi, majd 381-ben Ambrosius jelenlétében tartott aquileiai zsinat ítélte el az arianizmus utolsó képviselőit. A vértanú-aktákból, az arianus-vitákból és a zsinatok aláírásaiból ismerjük meg az egyházi szervezetet Pannóniában. A tartomány déli részén alighanem az összes városi jogú település püspökség volt. Ezt Sirmium, Cibalae, Mursa, Siscia, Poetovio esetében biztosan tudjuk. Északabbról kevés forrás maradt ránk. A népes keresztény közösségük alapján a két helytartói székhely, Sopianae és Savaria biztos püspökség volt. Aquincumban egy kettős templom alapján tételeznek fel püspökséget. Iovia püspöksége biztos, csak a város azonosítása vitatott. Scarbantia (Sopron) püspökségé­ről csak a pannóniai kereszténység vége felé, 572-ből értesülünk. Éppen Scarbantia példája mutatja, hogy valószínűleg püspökök vezették a többi észak-pannóniai város - már amelyik a IV. században még létezett - keresztényeit is. Vértanúk, püspökök, zsinatok...; aria'nusok és orthodoxok vitái igaznak tartott hitük elismertetéséért. Templomok, mauzóleumok épülnek, nem ritkán alaprajzi leleménnyel, gazdag díszítéssel, fényes belső térrel, bibliai témájú freskókkal. Sírkamrák mélye rejti a halottakat a feltámadás reményében. Mintha Pannónia kereszténnyé vált volna. E kép azonban csalóka. Oka egyrészt a IV. századi pogányság viszonylagos hallgatása, a leletek megváltozása. Másrészt a kutatók is inkább szenteltek figyelmet az új, keresztény leleteknek: azokat gyűjtötték, azokról írtak. Eközben mintha megfeledkeztek volna arról, hogy ilyen alapvető vallási változás egyik napról a másikra nem mehet végbe. Európa kereszténnyé válásához egy évezred sem volt elég. A változás, nagyon leegyszerűsítve, így jellemezhető: amíg a pogány állami vallásosságot kiszorította, háttérbe szorította a kereszténység, a vallási élet „alacso­nyabb” megnyilvánulásai: a hiedelemvilág, a népszokások és rítusok majd évezredig tovább éltek. 745

Next

/
Oldalképek
Tartalom