Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége I. (tanulmány)
Magyarország közepébe helyezte székhelyét” (Árpád-kori és Anjou-kori levelek. Bp. 1960. 158). „IV. Béla e levelében épp oly idegenül áll Attilával szemben, mint bármely más nyugati uralkodó” olvashatjuk ennek kapcsán Eckhardt Sándornál (Attila a mondában, in: Attila és hunjai. Bp. 1940. 190), „réme példaképpen említi fel a hitbuzgó IV. Béla kancellárja vagy jegyzője Attilát, mint a keresztény világ kegyetlen ellenségét, kit a tatárokhoz hasonlít” mondja Hóman Bálint (A magyar hún-hagyomány és hún-monda. Történetírás és forráskritika, Bp. 1938. 96). Igaz rögtön azt is hozzáteszi, hogy a krónikás hagyomány ekkor már két évszázada hirdette Béla családjának Attilától való származását. A kutatás ezen az elképzelésen azóta túljutott, e szerint éppen Anonymus lenne az, aki Attilát - de nem a hunokat - megemlíti (Szűcs J.: Száz. 1973. 632., vö. Mályusz E.: A Thuróczy-krónika és forrásai Bp. 1967, 51., Kristó Gy.: Volt-e a magyaroknak ősi hun hagyományuk? Tanulmányok az Árpád-korról, Bp. 1983. 314—5, 321. egy 1200 körüli írásművet feltételez, amelyben már szerepelt volna Attila). Nos, arra vonatkozó közvetlen adatunk, hogy az Árpád-házi királyok Attilától származtak, igazában csak az 1270-es évekből van. Macsói Anna IV. Béla halála után magához veszi a királyi kincseket, s Ottokár cseh királyhoz menekül. E kincsekről forrásaink azt írják, hogy „a tempore regis Ungarie Attile et ab aliis successoribus suis usque nunc in Ungaria fuerant conservata.” (Ann. Austriae. Contin. Vindob. MG SS IX. 708. stb), tehát hogy Magyarország királya, Attila korától és utódaitól mostanáig Magyarországon őrizték őket. Ez pedig ugyanaz az Attila-kép, mint amivel Anonymus- nál is találkozunk, s élesen szemben áll azzal, ami az 1247-es IV. Béla féle levélben fogalmazódott meg. Hogy pontosan mikor tették meg az Arpád-ház ősévé Attilát, azt ugyan nem tudjuk, de 1247 előtt ez nem lehetett, s az sem valószínű, hogy Bélának és környezetének szemlélete a király életének végéig megváltozott volna. Végül is a kincsekről közvetlen forrásadatunk csak 1276-ból van először, Anonymus Attila-képe sem lehet korábbi az 1270-es éveknél. Nem ilyen kései időre, de mindenesetre a XIII. század elejénél jóval későbbre mutat Anonymus egy másik adata. Árpád Zulta vezérré emelése után Veleknek Zaránd ispánságát adja (dedit comitatum de Zarand, SRH I. 105-6.). Csakhogy a XIII. század elején Zaránd megye nem létezett. 1203-ban Imre király a nagyváradi egyháznak adja a bihari vámok kétharmadát „totius comitatus Byhoriensis tarn circa Byhar quam circa Zarand” (SRH I. 211., RegArp. 207), azaz egész Bihar megye, úgy Bihar, mint Zaránd környékén, vagyis Zaránd ekkor nem önálló megye (vö. Györffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, Bp. 1963. 574., Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása Magyarországon, Bp. 1988. 473-A). Kristó szerint a XIII. század elején Bihar fennhatósága alá vonta volna Zarándot, amelyből aztán az kiszabadult (i. m. 474). Csakhogy Zaránd régiségére egyedül Anonymus lenne a bizonyíték (uo. 473., Györffy Gy.: Az Árpád-kori ... i. m. 574), persze csak akkor, ha valóban 1200 körül írt volna. Anonymus réginek tekinti Zaránd megyét, de vajon hogyan tehetné ezt meg éppen akkor, amikor - 1200 körül - Biharhoz tartozik. Régi volt viszont Zaránd valóban az 1270-es években, ekkor már oda lehetett adni ispánságát Veleknek Árpáddal. Van azonban Anonymus adatának még egy fontos vonatkozása. Kristó Gy. mutatott rá arra, hogy itt a comitatus, az ispánság itt honor, azaz tisztség értelemben szerepel (i. m. 24), mint ahogy a következő szövegrészben valóban tisztségek és helységek adományozásáról esik szó (honores et loca). Azonban ezen intézmény a honor „fejlődését jól ismerjük” (Fügedi E.: TSz 25. 1982. 496). Némi XIII. század közepi kezdemények (Kristó Gy.: A vármegyék i. m. 125-6) után V. István korában válik rendszeressé az ország donorjainak emlegetése, akkortól utalnak a királyi oklevél méltóságsorai azokra, „akik az ország ispánságait és honorjait bírják” (et aliis quampluribus comitatus regni tenentibus et honores) (Fügedi E.: i. m. 496 kk., Engel R: Száz. 1982. 883). Ezek közé illeszkedik az Anonymus által használt honor fogalom is, azaz a gesta időpontjának meghatározásakor ez az adat is a XIII. század hetvenes éveire utal (másként Horváth J.: Acta AntHung. 17. 1969. 38 kk). 69
