Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Tóth Endre: Pannonia Christiana (A kereszténység kezdete a Kárpát-medencében) (tanulmány)
egyetemes történetéből levont általánosítás. A hagyományok és legendák Victorinusnál sokkal korábbra, az apostoli időkre vezetik vissza a Közép-Duna-vidéki kereszténység kezdeteit. Ezek azonban jórészt a késői konstrukciók, amelyek jószándékkal kísérelték megmagyarázni azt az űrt, amit az ismeretlen első két és fél évszázad jelent. Mi ezeknek a vélekedéseknek az igazságértéke? Ma már nem dönthető el. Kiindulópontjuk minden bizonnyal Pál apostol levelének egyik mondata: „így jártam be az egész vidéket Jeruzsálemtől Illyriaig s hirdettem Krisztus evangéliumát” (Rám. 15:19). Illyria, mint földrajzi név Pannóniát és Dalmatáét, azaz a Dunántúlt és Jugoszlávia nyugati kétharmadát jelentette. Az első század közepén azonban hivatalos tartománynév is volt: elsősorban Pannóniát jelölte. Meddig jutott el Szent Pál ezen a területen utaztában, és volt-e hatása, nem tudjuk. Inkább csak a dalmatiai partvidéki utazásról lehetett szó. Ez a megjegyzés azonban alapja lett azoknak a késői, X—XI. századi (legalábbis ez időből fennmaradt) vélekedéseknek, amelyek szerint a. Római levél végén köszöntött Epainetos és Andronicos a dél-pannoniai Sirmium püspökei lettek volna {Rám. 16:6). Sirmium a Közép-Duna-vidék legnagyobb városa volt a IV. században: fala közt császári rezidencia volt, zsinatok színhelye. A keletrómai császárság keresztényei később szívesen látták volna a fontos város apostoli eredetű kereszténységét. A vélekedés kialakulását elősegíthette a Timotheushoz írt 2. számú levél is (Timót. 4:10) amelyben Szent Pál Titus dalmatiai munkájáról szól. Dalmatia Pannónia déli szomszédja volt. Volt-e maradandó eredménye Titus dalmatiai hithirdetésének: nem tudjuk. A Szentírásból az egyháziak tudatába mélyen beivódott megjegyzések pedig hogyne adtak volna alkalmat a találgatásokra, feltételezésekre. Mindenesetre úgy látszik, hogy a pannoniai kereszténység koraiságának híre-hagyománya volt. Agnellus apát írta Ravenna első püspökéről, Apollinarisról (a hagyomány szerint őt magát még Szent Péter apostol küldte Ravennába), hogy a püspököt fogolyként Ravennából Salonán (Dalmatia) keresztül Pannóniába vitték, majd a Duna-parton szállították dél felé, Korinthosba. Akár legenda Apollinaris útja, akár nem, személyének összekapcsolása a Duna-vidékkel és Pannóniával a korai misszionálás reminiszcenciája is lehet: a kisázsiai gyökerű ravennai keresztény közösség hitterjesztö tevékenysége Dalmatia, tehát közvetve Pannónia felé irányult. Szorosabb kapcsolatot látszik bizonyítani az is, hogy a sirmiumi vértanú, Demetrios tiszteletére Ravenna közelében már a későantik időben templomot szenteltek. E feltevéseknek némi realitást adhat, avagy magyarázatul szolgál, hogy tudjuk: már az első században szoros szálak kötötték össze Pannóniát és Ravennát. Tény, hogy ravennai hadiflotta-veteránokat Pannóniában is letelepítettek (Sisciaban és talán Sirmiumban, a coloniák alapításakor). Pannóniában soroztak a flotta részére. Ezért lehet, hogy ezek, a már I. századi lakossági kapcsolatok éltek tovább és hatottak később is. A keresztény császárság idején emléküket felelevenítették, akár ekkor már keresztény térítést véltek felfedezni mögötte. Ha pedig arra gondolunk, hogy fennállása folyamán Pannóniát kétfelől érte erős kulturális befolyás, az a ravennai (aquileia, észak-itáliai) kiindulású misszionálást valóban elősegíthette. A korábbi, változó intenzitású hatás Eszak-Itáliából érte Pannóniát: a Borostyánkö-út körzetébe a Po-vidék kultúrája jutott el. így került Savariába az Isis-kultusz, valamint a korai anyagi kultúra számos képviselője (üvegek, sigillaták, sírkőtípusok), valamint szokások (kőurnás temetkezések). Ebbe a vonulatba jól illeszkedik a ravennai és aquileiai keresztény misszionálás is. A másik hatás délkeletről érte el Pannóniát. Terjesztői a kisázsiai katonák, görög és szír kereskedők voltak. Az előbbiekkel jutott a tartományba a Iupiter Dolichenus-kultusz: korai emléke éppen Pannóniából, Carnuntumból ismert. Azt viszont, hogy az első keleti keresztények kik voltak és milyen eredménnyel járt hitteijesztésük a Duna-vidéken, ismét csak nem tudjuk. Aligha kereshetők ezek a keresztények a szír származású katonák között: semmi nyoma annak, hogy kapcsolatuk volna a kereszténységgel. Annál inkább a kisázsiai pogány kultuszokkal: néhány zárt, pannoniai közösségüknek összetartó pogány hagyományuk volt. Aligha voltak alkalmasak keresztény misszionálásra. 742
