Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ EMÉKEZETE - Puskely Mária: Jegyzetek egy boldog házasságról
gyászba, hanem anyagi csődbe is döntötte a családot. Az energikus Anna Pankratyeva - még orthodox és alig tud németül - összeköttetései révén próbált gyerekeinek utat vágni az élet dzsungeljében. így került Mizl először a bécsi Sacré Coeur Intézetbe, ahol kiváló vallásos nevelésben és értelmi képzésben részesült, majd udvarhölgynek egy Habsburg főhercegnő zágrábi udvarába. Mizl megismerte az otthon biztonságát, s aztán a létbizonytalanságot. Szinte anyja volt testvéreinek is, kifejlődött benne a családért viselt felelősség tudata. Mély vallási alapokat szerzett, s bár a főhercegi udvarban bensőséges lelkiélete kissé megkopott, becsületes keresztény életet élt. Tűzrőlpattant temperamentuma szerencsésen egyesítette magában apja kemény akaratát, és anyja kissé álmodozó, a valóság talaján olykor idegenül mozgó, ugyanakkor az élet szorításában megedződött természetének vonásait. És Laci? Honnan jött ez a hallgatag, határozott, céltudatos fiatalember? Az ezeréves múltra visszatekintő Batthyány család sarja - ha most magunk elé terítjük a lepedőnyi genealógiai táblázatot - az ún. Pinkafői ágból született 1870. október 28-án Dunakilitin. A mesebeli jó és gonosz tündérek különféle ajándékokat rejtettek „arany bölcsőjébe”. A kis Laci, Batthyány Lujza és Batthyány József utolsó előtti gyermeke, - ma így mondanánk - zűrös családi körülmények között nőtt fel. Negatívummal indult: angyalian szép és jóságos, tizennégy gyermeket világra hozott édesanyját, már súlyos beteg állapotában, váratlanul elhagyta a férje. A hat gyerek - négy lány, két fiú, a többi pici korában meghalt - apa nélkül maradt. Az apa ugyanis, aki voltaképp soha nem tudott leszakadni erős akaratú, új Batthyány dinasztiáról álmodozó anyjáról, kilépett a katolikus egyházból és feleségül vette anyja társalkodónőjét, az elszegényedett, erdélyi származású Komis Antóniát. A férjébe mindvégig halálosan szerelmes Batthyány Lujza egy újságból tudta meg, mit tett férje. A kegyetlen csapást soha nem tudta kiheverni, - s mikor a gyerekeknek Pozsonyban kényszertalálkozókon kellett részt venniük, az édesanya a szomszéd szoba kulcslyukán át nézte férjét, hogy legalább ennyit lásson belőle. A gyerekek meg, főképp Józsi és öccse, Laci, dühödt daccal és értetlenséggel néztek daliás, grand seigneur apjukra: miért nincs otthon? Miért hagyja, hogy anyjuk szenvedjen? Miért ment el, amikor otthon a helye? Laci tizenkét éves volt, amikor édesanyjuk, hihetetlen szenvedések közepette, utolsó percig férjét visszavárva, harminchét éves korában elhunyt. Laci családi tapasztalatai, enyhén szólva, elég vegyesek voltak. Egyrészt látta apja felelőtlen, erkölcsi szempontból nagyon is elmarasztalható magatartását - később hallott tucatot is meghaladó „mostohatestvéreiről” is - hűtlenségét, könnyelműségét, tudott nagyúri allűrjeiről, ismerte ugyanakkor nagyvonalúságát, bohémen kedves szeretetét, a birtokain dolgozó cselédek, zsellérek iránti joviális magatartását: megélte, hogy jószívű, remek társasági ember, s végeredményben szereti is gyermekeit, persze a maga módján. A másik oldalon ott ragyogott édesanyja: a megtestesült hűség, finomság, szeretet, önfeláldozás, megbocsátás - a gyerekeknek soha nem volt szabad egy rossz szót sem szólniuk apjuk ellen! -, aki Istenbe vetett bizalommal és hálával fogadta az érkező életeket (Laci a sorban a tizenharmadik!) utolsó gyermekét, a kis Erzsébetet, már kimondott orvosi tanács ellenére hozta a világra. Ferences harmadrendiként fogadta az érkező kereszteket, Szent Erzsébet szeretetével övezte drága „Pepijét” és gyermekeit. „Nézzétek - mondta később dr. Batthyány László gyerekeinek, rámutatva édesanyja képére - szent volt”. Igen, ez az édesanya a- legnagyobb szeretetről adott tanúbizonyságot: szeretett és életét adta. Laci a törékenyen erős, szent asszonyt tisztelte fiatal édesanyjában. Hatások érték még a gyermeket a család más tagjai, valamint első jezsuita nevelői részéről, de vitathatatlan, hogy további útját alapvetően szülei határozták meg. A gyermek, édesanyja halála után teljesen kaotikus tizenöt évet járt meg. Nem találta igazi önmagát, tévelygett, könnyelműen jobbra-balra lépett, szellemileg iránytalan 727
