Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ EMÉKEZETE - Tibola Imre: A másokat szolgáló emberi élet...

Amikor a herceg megkérdezte, hogy hogyan fogadták a karácsonyi ajándékot a szegények, a nevelők elmondták, hogy nagyon boldogok voltak. Akkor elgondolkodott Batthyány és csak ennyit mondott: „Azt hiszem, náluknál csak én vagyok boldogabb, hogy megéreztethettem velük az Isteni Gyermek szeretetét ezen a szent ünnepen.”

Nemcsak az egyes embereken segített anyagi támogatásával, de finom érzékével nem tudta a társadalmi igazságtalanságokat sem tűrni. Nem díszmagyarba öltözötten szónokolt erről a felsőházban, melynek tagja volt - különben sem szerette a nyilvános szereplést, a nagy szavakat -, hanem példamutató cselekedetével indított harcot a szociális igazságtalanság ellen. A szegényebb néposztályok sorsának javítását szükségesnek tartotta. Ezért saját birtokából 200 házhelyet osztott ki, biztosítva a hozzájuk vezető közutakat is. Réteket, szántóföldeket adott ki jelképes díjért haszonbérbe. Ezek bérleti díját a gazdasági intézői sohasem látták. Mert vagy elengedte a bérlőknek a természetbeni bért, vagy ha azok szekereiken behozták neki, akkor úgy rendelkezett, hogy felét elengedi, a másik felét pedig egy másik szegény emberhez küldte el velük. A körmendi várkastély hatalmas ldterjedésű parkját megnyitotta a lakosság előtt. A sétányokon padokat állíttatott fel, hogy a pihenni vágyók szép természeti környezetben tudjanak felüdülni. Támogatott minden közegészséggel kapcsolatos erőfeszítést. A körmendi TBC-gondozó intézet is az ő kezdeményezésére jött létre. Gondja volt még a vándorcigányokra is. Rendszeresen felkeresték rendelőjét. Gyakran kaptak tőle egy-egy lovat, vagy szekeret. No meg sok-sok szeretetet.

Sok anyagi és orvosi segítségen túl tanácsaival is segítette a hozzá fordulókat. Főleg a rokonok, ismerősök kérték ki tanácsát, bölcs ítéletét ügyes-bajos dolgaikban. Haragosok között igyekezett közvetíteni. Finom egyensúlyban volt nála az apostoli buzgóság és a tisztelettudó tapintat. Nagyon szerette az Istent, szerette volna, ha mindenki megismeri és szereti, de sohasem térített olyan értelemben, hogy ráerőltette a maga világnézetét másokra. Életével akart tanúságot tenni az Istenről. „Az legyen az igyekezetem, hogy az emberek, mikor elmennek tőlem, jobbak, bizakodóbbak és egy Idcsivel tökéletesebbek legyenek, mint mikor hozzám jöttek.” Ez volt a jelszava. Nagyon tapintatos és figyelmes volt minden ember vallási felfogására és gyakorlatára. Egyszer egy szombathelyi zsidó ember került a kórházába. Azonnal megkérdezte tőle, akar-e kóser ételt fogyasztani. És biztosította neki a külön ételt, ahogy ezt a vallási törvénye előírta. Kardos Klára írta róla: „A szeretet és a példa röntgensugaraival dolgozott.” Egyik jó barátja pedig így foglalta össze környezetének általános véleményét róla”

„Meggyőző életmódjának hihetetlen ereje és embertársaira gyakorolt egyenesen csodálatos hatása minden bizonnyal főleg példaadó életében rejlett, amely meggyőzőbben hatott minden szónál.”

*

Batthyány László 1929 őszén Rómába készült. Bécsben az utcán találkozott egyik régi jó barátjával Eiselberggel, a híres sebésszel. Egy darabig együtt mentek, beszélgettek. Beszélgetés közben, csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy az utóbbi időben igen gyengének érzi magát. „Fogalmam sincs, mi bajom lehet” - mondta mosolyogva és máris másra fordította a szót. A jó barát fürkésző pillantást vetett rá és azonnal észrevette arcának szürkeségét, a súlyos betegség jelét. „Kérlek menj el a Löwe Szanatóriumba és nézesd meg magad. Pár óra az egész.” - tanácsolta neki bátorítóan. És pár órai vizsgálatból 14 hónapig tartó kínos szenvedés és halál lett... Megoperálták hólyagrákkal. Eleinte maguk az orvosok is bíztak, de a remények nem váltak valóra. A beteg állapota egyre súlyosbodott. Batthyány, mint orvos, tisztában volt betegségének súlyosságával, gyógyíthatatlan voltával, sőt az ezzel járó mérhetetlen szenvedéssel is. Istenbe vetett bizalmával fogadta el a keresztet, mint emberi életének nagy vizsgáját. Nagy hitével Jézussal egyesítette szenvedését és tudatában volt annak, hogy halála születésnap lesz az örök élet számára. Nem tört le, megmaradt vígkedélyű,

724