Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége I. (tanulmány)
szerepel (RegArp. 329, 366). Ha a lovászmesteri tisztség az aula lovagjaival és apródjaival áll kapcsolatban (Kurcz A.: i. m. 54-5), akkor a lovászmester megjelenése nem lehet független a lovagság intézményétől. Nehezen képzelhető el viszont, hogy P. magister merészkedett volna egy frissen megjelent intézményt Árpád korába visszavetíteni, hiszen szavahihetősége lett volna kétségbevonható. Ezzel szemben nem hagyható figyelmen kívül a lovagi kultúrának az a virágkora, amely V. Istvánhoz kötődik (Kurcz Á.: i. m. 126, 200 etc), már ifjabb király korában is. Ekkor, tehát az 1270-es években a magyarországi lovagságnak már megvolt az a régmúltja, amely lehetőséget teremtett az intézménynek a honfoglalás korába, Árpád idejébe való visszaveti tésére. Más esetben is V. István korába vezet bennünket Anonymus. Az 57. fejezet szerint Árpád fia, Zulta a görögök felé a Wacil kapuig és Racy földig tűzi ki Magyarország határait (SRH I. 113). „Miután a bekebelezett foglalási földek közt csak azokat meri szerepeltetni, amelyek a köztudat szerint Magyarországhoz tartoztak, alig lehet föltennünk, hogy a balkáni kapuig terjedő balkán föld a krónika íratása idején ne lett volna hódolt terület” (Sebestyén Gy.: Ki volt Anonymus? Bp. 1898. II. 18). Bulgáriát azonban Ákos mester is magyar birtoknak tartja 1272-ben (SRH I. 305), mégpedig V. István bolgár hadjáratának alapján (Mályusz E.: Az V. István-kori gesta, i. m. 47 kk). A magyar királyok közül IV. Béla kezdi használni 1255-ben a „Bulgarie rex” címet, azonban véglegesen csak V. István iktatja 1270-ben a királyi címek sorába (uo. 49). Amikor Anonymus Bulgáriát magyar uralom alatt lévőnek tekinti, akkor erre aligha van más oka, mint Ákos mesternek, azaz V. István 1266-os bolgár hadjárata és királyi címei közt is kifejezett igénye Bulgária birtokára. Vagyis ez esetben is az 1270-es évekhez jutunk Anonymus korát illetően (másként Horváth J.'.Acta AntHung. 18.1970. 390 kk). Részben hasonló okok miatt szerepelnek a kunok is a magyaroknak alávetett népek között. A királyi címek közé a „Cumanie rex” IV. Béla uralkodásával kerül (RegArp. 620 etc), ennek előtte nehezen szerepeltethetné Anonymus gestájában a kunokat. Jellemzésük persze más, mint a bolgároké, mert hiszen Anonymus kunjai részt vesznek a honfoglalásban, a magyarok szövetségesei, harcostársai. Már Marczali H. rávilágított arra, hogy a kunok gesta-beli szereplése a IV. Béla alatt beköltözött kunokra vonatkozó adatokból magyarázható (Marczali H.: A magyar történet kútfői az Árpádok korában, Bp. 1880. 73). Á honfoglalás kori kunoknak ugyanúgy hét vezérük van, mint ahogy a XIII. századi magyarországi kunok is hét nemzetségbe szerveződtek (vagy szervezték őket az itteni gyakorlat szerint) IV. László 1279. aug. 10-i oklevelének tanúsága szerint (RegArp. 3000., Marczali H.: A magyar történet kútfőinek kézikönyve, Bp. 1902. 179, 181. „septem generaciones Comanorum”), még ha ez az adat egy később interpolált oklevélben is szerepel. Nem ellenérv ezzel kapcsolatosan az, hogy az anonymusi kunok másutt telepednek meg, mint a XIII. században beköltözöttek (Horváth J.: Anonymus és a Kassai Kódex. Középkori kútfőink kritikus kérdései, Bp. 1974. 95 kk), hiszen Anonymusnak éppen hitele biztosítása miatt kellett máshová helyeznie a honfoglalás kori kunokat, mint ahol a XIII. századiak laktak. Anonymus nemcsak a kunok nemzetségeit emlegeti, hanem más nemzetségeket is a de genere kifejezéssel. Ez a megjelölés Györffy Gy. gyűjtése alapján hiteles oklevélben először 1208-ban fordul elő, s csak ezen időpont után találjuk gyakrabban (Györffy Gy.: Anonymus társadalmi szemlélete. Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról, Bp. 1984. 76, 33. j. = Anonymus. Rejtély avagy történeti forrás. Bp. 1988. 58, 33. j.). Csóka J. L. ugyan utal arra, hogy a Bibliában gyakori a de genere kifejezés használata, amikor a Gesta XII. század közepi keletkezését próbálja bizonyítani (Csóka J. L.: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI—XIV. században, Bp. 1967. 433), azonban bármilyen nagy hatással is volt a Biblia Anonymus stílusára, nála mégiscsak magyar főúri nemzetségekről, s nem bibliai leszármazásról van szó, ezért itt mégis a magyar okleveles gyakorlat tanúsága a döntő. A de genere 67
