Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - Szepesi Attila: Hieronymus Bosch tükörjátékai, Rézgarasok, csigahéjak (versek)

mozdulatlan mutatójuk visszaréved régi múltba, amikor még volt reményük érintésre, kézmelegre. Most itt kallódnak köröttem, de a titkuk nem tudom. Halott tárgyak, hajlatukban kéken elborong az árnyék, újra élők nem lehetnek, nincsen többé muzsikájuk, nincsen sorsuk, csak az érces kopogás, ahogy ütődnek-kocódnak, emléktelen hánykolódnak asztalfiók mélyiben. A legszebbek mégis ők: gesztenyék és cinketollak, Isten elszórt kacatjai, gazdájukra emlékeznek, forró tengerek nyarára, amikor még a teremtő itt bolyongott lenn a földön, s ahogy játszott mint a gyermek, elveszített olykor egy-egy halcsontvázat, csigahéjat, márványeres kavicsot.

684