Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Dalos Margit: De hol van az igazi Szopot? (novella)
DALOS MARGIT De hol van az igazi Szopot?* Ez egy igazi erdei séta volt. A hó áttetszővé és derengővé tette az erdőt, s a fehérség úgy hatott, mint egy hűvös borogatás; először lúdbőrözve ugrik össze az ember bőre, de aztán a hőmérsékletek kiegyenlítődnek; forrásból, hidegségből kijön a bűvös középérték, s mindez olyan lesz, mintha az ember egy testhőmérsékletű tóban lubickolna, s nem is lehet tudni, hogy hol az ember kiterjedésének határa, ott-e, ahol a bőrfelület van, vagy ott-e, ahol a tó sima medre és partja húzódik, vagy ott-e, ahol a levegő félgömbbe görbülve átszivárog a határtalanba. A szopoti víz lehet olyan, mint a testhez langyosodott borogatás, fekszik az ember a hátán, s ahogy a mellkas emelkedik, úgy emelkednek a párák, itt nem nyomja a levegő az embert a kemény higanymilliméterekkel; s erősebb párolgásokkor, ha hirtelen a fólmelegedés, csak a jól megválasztott pozitúrán múlik az ember párákba való, csendes felemelkedése. Végül is hol van Szopot? Egyszer majdnem megtaláltuk. J. ujja hosszasan időzött a térkép egy pontján, aztán körme a cirillbetűs név alá éles árkot vont, és ez már félig maga volt a megtestesülés; az út előttünk úgy kanyargott, ahogy a térképen a piros vonal, és már a tájat is úgy néztük, hogy micsoda nagyszerű domború térkép, itt van elrejtve Szopot; majdnem életnagyságú, gyönyörű makett, meg kell találni a magas és még magasabb helyek között, itt már egymást érik a magassági körök; miből lehetnek ezek a, meredek sziklahegyek, színük, mint az élethűre festett papírmasé, üresek-e belül? Meg kéne őket kocogtatni, hogy halljuk a kongást. És ott volt Szopot; a térképi cirillbetűk megismértlődtek; papírmasé szálloda, papírmasé benzinkút, fölöttük a szürke, kopasz heggyel; a fehér csirizes ragasztó, mintha a sziklavályatoknál túlcsordult volna, s a szüntelen napfényben fehérre száradt. Ez Szopot? Igen, ez Szopot, mondta a balkáni hölgy a szállodában, és kérte a pasz- portokat a mádámtól és möszjőtől, de rögtön látta, hogy itt frauról és herrről van szó, mert volt fogalma az Osztrák-Magyar Monarchiáról, és tudta, hogy arrafelé inkább a német nyelv tartja magát, már amennyire tartja, és rögtön barátságába fogadott minket; olyan volt, mint egy kényszerűségből kivetkőzött tündér, aki francia, német és angol nyelven gyakorolja a régi tündérséget, és hol lehetne ezt legjobban csinálni, ha nem Szopoton, a híres fürdőhelyen; *Ez az írás szerkesztőségünk novellapályázatán III. díjat nyert. (A szerk.) 676