Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége I. (tanulmány)
monostort a „románoktól elvett fold” (terra exempta de Blaccis) birtokában az Olt bal partján, az Árpás és az Eger patakok között a havasokig (RegArp. nr. 395). Ennek határait (Korlátfi) Benedek erdélyi vajda jelölte ki, aki ezt a tisztséget 1205-6, s 1208-9-ben viselte. Ugyanerre az időre tehető Joachim szebeni ispán Vidin ellen vezetett hadjárata, akinek seregében szászok, székelyek és besenyők mellett románok (Olaci) is voltak (RegArp. nr. 926., vö. Karácsonyi J.: Száz. 1912. 292-4). A hadjárat időpontját Váczy R meggyőzően helyezi 1208-ra (Váczy R: Anonymus és kora. in: Középkori kútfőink kritikus kérdései. MemSaecHung. I. Bp. 1974. 36, 107. j.), meg kell jegyeznem, hogy mivel az új uralkodóval való torzsalkodások nyilván uralmának elejére esnek, az Ászén Borii ellen Vidinben lázadók elleni hadjárat a bolgár cár uralkodásának legelejére, 1207-re is tehető. 1208-9-ben tehát Korlátfi Benedek erdélyi vajda már azoktól a románoktól vehetett el földet, akik azt éppen az 1207-8-as hadjáratban érdemelhették ki. Ennél azonban tovább is mehetünk egy lépéssel. Az Árpád-kori Magyarország délkeleti határvédelmének kiépítése II. Géza kori előzmények (a szászok betelepítése) után II. Endre tudatos politikájának következménye. Tűrje nembeli Joachim seregében pedig besenyők is szerepelnek, akik később is szoros kapcsolatban találhatók Erdély délvidékén a románokkal (Mittelstrass, O.: i. m. 31). Mivel e besenyők nehezen lehetnek valami kelet-európai vagy Balkán-félszigeti maradványok, nyilván ugyanúgy a Kárpát-medence más tájáról áttelepítettek, mint ahogy a székelyek is azok voltak. E vonatkozásban aligha érdektelen, hogy a heiligenkreuzi monostornak a XIII. század legelején olyan Moson megyei birtokokat adományoznak, amelyek korábban (quondam) a besenyők birtokában voltak (az adatokat felsorolja Györffy Gy.: Besenyők és magyarok. Bp. 1940. 404. k). Az adatok Imre 1203-as oklevelével kezdődnének, amely azonban csak II. Endre 1208-as átírásából ismeretes (RegArp. nr. 206,233), így joggal tehető kifogás ellene (vö. RegArp. nr. 333), III. Ince pápa azonban már 1210-ben megerősíti, hogy a birtok a heiligenkreuzi szerzetesek kezén van, vagyis Endre 1208-as oklevele már a valós helyzetet rögzítheti: ekkorra a mosoni besenyőket eltelepítették. Nyilván II. Endre uralkodásának kezdetét követően, tehát 1205 után, s aligha máshová, mint ahol ekkortól tűnnek fel: a délkeleti határvidékre. A velük együtt szereplő románok (Blaci) - jellemző módon Szeben közelében - nyilván ugyanennek a határvédelmi szervezésnek az eredményeként kerültek ide, azaz telepítésüket, a mosoni besenyőkével együtt 1205-1208 közé tehetjük, lehetségesen éppen 1207-re. Hangsúlyoznunk kell, hogy ennél korábbi román betelepülés a Kárpát-medencén belülre semmilyen adattal nem igazolható. Magam is kénytelen vagyok lemondani arról, hogy megengedjem a románok XII. század végi betelepülését, Fogarasban való feltűnésük a XIII. század első tizedének vég;e felé a magyar királyság tudatos határvédelmi politikájára utal (hogy e vidéket Endre mennyire fontosnak tartotta, arra a német lovagrend 1211-es idetelepítése utal), s talán Tűrje Joachimra is. Az az Anonymus tehát, aki 1200 körül írta volna munkáját, a Kárpát-medencén belül lakó népként említi a románokat a honfoglalás korában. Azokat a románokat, akik első csoportja bizonnyal 1207-ben települ meg Fogarasban, tehát négy évvel később, mint ahogy Szilágyi L. szerint Anonymus befejezte gestáját (Szilágyi L.: Száz. 1937. 199). Ez persze különösebb gondot nem kellene okozzon számunkra, arra vonatkozóan, hogy jegyzőnk hogyan állapította meg a honfoglalás kori Kárpát-medence etnikai képét,, Deér J. időtállóan nyilatkozott: „Anonymus azért helyezett a honfoglalás kori Erdélybe; oláhokat, mert ezt munkájában kivétel nélkül megtette mindazokkal a népekkel, melyek a XII-XIII. század fordulóján Magyarországgal szomszédosak voltak, függetlenül attól, hogy a valóságban a honfoglalás korában ott éltek-e vagy sem .... Racionális fő lévén, magától értetődőnek tartotta, hogy Árpád ideje előtt a magyar földön mindazok a népek osztoztak, amelyek vele később határosak voltak. A magyar honfoglalás tehát egyszerűen úgy ment végbe, hogy a magyarok kiűzték onnan ezeket a népeket ... A szomszédok a honfoglalás korában ugyanazok, mit a jó emlékű Béla 60
