Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége I. (tanulmány)
VÉKONY GÁBOR Anonymus... A személynevesült névtelenség, a megnevesült rejtőzködő. Nem tudnánk példát idézni arra, amikor egy régibb író, akár antik, akár középkori névtelenségében is megszemélyesült volna. Pedig ez történt azzal a magyar középkori íróval, aki a „Magyarok cselekedeteit”, a „Gesta Hungarorum”-ot írta. Arégibb irodalom, mit régibb, a mai is, tele van névtelen szerzőkkel, akik vagy saját okon akartak, vagy mások miatt kénytelenek voltak névtelenek maradni. Lehet ez a „néger” vagy a „stróman” (Strohmann), tehát az, aki másnak ír, más nevén ír, itt azonban nem ezzel az esettel állunk szemben. A magyar névtelen, Anonymus, nem azért maradt rejtve, mert nevét elfeledték, mint annyi régibb íróét, nem is azért, mert más helyett írt volna, hiszen akkor nevét - nem az övét, a megrendelőét - ismernénk. A különös okot tekinthetnénk bizonytalannak is. Ezt azonban nehezen tehetjük, mert a szerző műve első sorában mint „P. dictus magister”, „mesternek mondott P.” nevezi meg magát, ezzel, amikor tisztázza kilétét, valójában el is rejti. Szokatlan eljárás ez az egykorú irodalomban, még akkor is, ha ez a megnevezés egy levélformula bevezetőjében található (ezzel ajánlja a szerző művét barátjának), olyan formulában tehát, amelyben kötelező volt a névrövidítés. Mert a gesták és krónikák szerzői meg szokták nevezni magukat, többnyire igen megelégedetten, vagy legalább megelégedettséget várva attól a hatalomtól, amelynek munkájukat címezték. R, aki mesternek mondott ezzel az eljárásával mindenesetre harmadfél század tudós és kevésbé tudós generációit késztette arra, hogy titkolt nevét felfedjék, az Anonymus-kutatásban többnyire nem is a forrás, a Gesta értékének meghatározása volt az elsődleges cél, hanem az író azonosítása. Mivel P dictus (magister) kifejezést hosszú ideig praedictus-nak („fentebb mondott”) is olvasták, Péterek és Pálok mellett Adorjánok, Barnabások, Benedekek és Pósák jelöltetnek a Gesta Hungarorum szerőjeként. Miután Jakubovich E. végleg eldöntötte, hogy a P iniciálé mögött névrövidítés kereshető csak, a korábbi jelöltek közül csak a Péterek maradtak (érdekes módon Pálok már nem, s Pósa is csak később), közülük is Péter esztergomi prépost tartotta magát legtovább (Szilágyi L. szerint 1196-1203 között írta volna a Gestát), míg aztán a század hatvanas éveitől át nem kellett adnia helyét más jelölteknek. A bizarr ötletektől nem mentes kutatástörténetben természetesen P dictus magister mind a négy Béla király jegyzőjeként feltűnik, I-től a IV-ig. A Bélák közötti osztozkodás később már csak a II. és III. közötti vitára szűkült, hozzátehetjük azonban, hogy ma is vannak még hívei I. és IV. Bélának is. A történetírói közfelfogás viszont megállapodott abban, hogy Anonymus III. Béla jegyzője volt - ezt mindenekelőtt Szilágyi L. tüzetes munkájának hatása alatt tette. Bár a communis opinio ez esetben közel sem annyira „communis”, mint gondolnánk: „Ha (Anonymus korát illetően) III. és IV. Béla vonatkozásában már sokkal nehezebb is perdöntő bizonyítékokat III. Béla javára felsorakoztatni, s ha az ilyennek tűnő érvek sorában inkább a bizonyító eljárásban nem teljes értékű negatívumok dominálnak etc.” (Kristó Gy.: Szempontok Anonymus gestájának megítéléséhez, in: Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983. 371-2.). Atörténetíró kissé bonyolult vallomása ez arról, hogy Anonymust akár IV. Béla jegyzőjének is tarthatná, de - noha szívesen tenné — mégsem teszi. Magam teljesen 58 Anonymus kora és korhűsége I.
