Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Molnár Miklós: Szöveg, keresztül-kasul (Derridán kívül) (tanulmány)

MOLNÁR MIKLÓS rejtett játéklehetőségek iránt. A Glas-ban így járnak különálló táncot egyedi fonémák/grafémák. Derrida de-konstruáló olvasva-írásában megmutatkozik, hogy minden szöveg magába hordja saját lerombolásának magjait. A szöveg autoritása mindig ideiglenes, az eredet csak nyom. „Szerzők vagy doktrínák nevének itt nincs alapvető értéke. Nem jelölnek sem iden­titást, sem okozót. Frivolság volna azt hinni, hogy ’Descartes’, ’Leibniz’, ’Rousseau’, ’Hegel’ stb. szerzők neve, mozgások vagy átcsoportosítások szerzőinek a neve .....Ajelölő érték, amit tulajdonítunk nekik, elsősorban e gy probléma neve.” A textualitás anonim, a tulajdonnév csupán színleli, hogy eredete és vége bizonyos egyesíthető gondolatók csoportosulásának. A tulajdonnév — a tulajdonosi név, a „szerzői bárca” — csak törlésjel alatt használható. „A metafizika bizonyos irányultság — írja Derrida —: láncirányú mozgás. Nem állíthatunk vele szembe valamilyen fogalmat, csak textuális munkát és másféle láncolatokat.” És ez a textuális munka nem sétagalopp, hölgyeim és uraim! „Minden egyes lépésnél kihagyásokkal, javításokkal, a javítások javításaival voltam kénytelen előrehaladni, elengedve minden fogalmat éppen abban a pillanatban, amikor felhasználni voltam kényte­len” — írja Derrida. A differencia mozgásának becenevei: nyom, differancia, tartalék, pót­lék, disszemináció, hymen, oltvány, pharmakon, parergon stb. Ezek olyan láncolatot alkotnak, amelyben egyik helyettesíthető a másikkal, de nem egészen („egyetlen fogalom sem fed egyetlen másikat sem”). Derrida sza­vai állandóan mozgásban vannak, nem kövesednek mester-szókká, vezér­fogalmakká; a definiálást egyébként a szövegek működésére bízza. Magyar nyelvünkben bizonyos vonatkozásokban megkönnyebbül Derrida dolga, mondhatni, szívesen és jól végzi itt a dolgát, mert nyelvünk másként kopulál, kopula nélkül definiál: mi nem tudjuk a nyugati metafi­zika ragacsos kopuláló nyelvén megkérdezni, hogy „Was isi...?”, „What rí...?”, „Qu’es/-ce que...?”: „mi a lófasz?” — ami a filozófia alapító kérdé­se. A metafizika alapító kérdései magyarra trafálódva bizonyos fokig de­606

Next

/
Oldalképek
Tartalom