Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Molnár Miklós: Szöveg, keresztül-kasul (Derridán kívül) (tanulmány)
SZÖVEG, KERESZTÜL-KASUL MII ran). „Megmérhetetlen sors — írja Derrida, aki Rabbi Derissának, Rabbi Ridának is nevezi magát — a könyvből kilépett nemzetség története; az értelem radikális eredetében írásjelként, vagyis magában a történetiségben jött létre. Torténelmiség nem létezhetne az irodalmiság komolysága és működése nélkül. Fájdalmas brizúra, fájdalmas behajlás, amelynek révén a történelem önmagára reflektál, amidőn átadja magát a rejtjelnek. Ez a reflexió a kezdete. Az egyedüli, ami ezzel a reflexióval magasba tör, a történelem. Ez a gyűrődés, ez a redő a zsidó — a zsidó, aki az írást választja, ami viszont kiválasztja a zsidót, egy olyan cserén belül, amely által az igazság mindenestül történelmiséggé változik át, és a történelem kijelölődik a maga empirikus voltában. A zsidónak levés nehézsége az írás nehézségével fedezi magát, mert judaizmus és írás — ez egyetlen várakozás, egyetlen remény, egyetlen szerte foszlós.'' Az írás kérdéséről van szó tehát Derridánál, mindenestül az íráséról — a könyvből való kilépésről, amely a könyven belül megy végbe. „Létezni annyi, mint könyvben lenni, még ha a létnek nem is az a természete, amit a középkor gyakran Isten könyvének nevezett. Isten maga is a könyvben keletkezik, ami ezáltal az embert Istenhez és a létet önmagához köti. A könyv azonban meg van szállva és veszélyeztetve van, a semmi, a nemlét, a nem-értelem fenyegeti.” Derrida — a könyv kérdése, az önmagát kérdező könyv, az önmagát kérdező írás, az önmagát kérdező kérdés kérdése. „Hátha a könyv — mégsem más, mint a beszélő korszak, a beszéd korszakának börtöne?” „Ha a könyv, a szónak minden jelentésében, csupán egy korszaka volna a létnek (mégpedig végét járó korszaka, mely haláltusájának fényében, avagy szorításának csillapodtával tenné láthatóvá a létet, és amely, mint a végső betegség, mint némely haldoklók fecsegő és makacs hypermnesiája, a holt könyvekről szóló könyveket szaporítaná)? Ha többé nem a könyv-forma volna a lét modellje? Ha a lét radikálisan kívül lenne a könyvön, az írásjelen? Ha a lét elveszítené önmagát a könyvekben? Ha a könyvek a lét feloldását jelentenék? Ha a könyv világ- ban-való-léte, prezenciája, létének értelme csupán az olvashatatlanságban, a radikális olvashatatlanságban tárulna fel, és ez az olvashatatlanság nem egy elveszett vagy keresett olvashatóság cinkosa, egy olyan lapé, amit 599
