Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Konrád György: Így beszél a metropolitán tücsök (esszé)
szabadság, mert hol erre, hol arra fordulhatsz, nem kell nézned a feliratot, és ha kicsit igyekszel, eltévedhetsz. Már csak azért is érdemes élni, hogy néhány hétig Velencében tekeregjek grappa-ellenőrző körúton. * Jutka azt mondta, hogy az East Village-ben még a koldusok is felszabadul- tabbak, mint Budapesten az egyetemi tanárok. Hogy jövök én ahhoz, hogy a saját lakásomban ne mondhassam ki, amit gondolok? Ha otthon vagyunk, a rendszeres, célirányos titkolózás őt is elnyomorítja, és engem méginkább. Jutka szerint, az arcok attól szürkék, viaszosak, hogy vigyázni kell, nem engedhetik meg maguknak az adakozó mosolyt, a kedély széles ingalengéseit. A hazai arc depressziós és merev, a hazai elmét lefoglalják az ügyek, keserű negativizmusra hajlamos, eltölti a közéleti fontoskodás, ami még groteszkebb itt, ahol ugyanaz az ügy igazán nem látszik olyan fontosnak. Otthon nem lehet mókázni, léháskodni, jönnek a férfibarátok komoly, felelős ügyeket megbeszélni. A lánybarátok fonnyadozva hallgatják őket. A közélet - mert nincs helye a köztérén — rátelepszik a magánéletre. Komolykodó, suta emberek között az ember összehúzza magát. Unalmas mindig ugyanazt sérelmezni, épp elég időt szenteltünk az elnyomatás tanulmányozásának. A diktatúrák helyi ügyek', kuriózumok. Még ráérsz otthon megöregedni és nézni az újabb nemzedékek elakadását, a paranoiás rejtőzködést. Budapesten illik boldogtalannak lenni és mindent enyhén utálni, a léthez való tragikus viszonyt tartják emberinek. Az amerikai nem tragikus, inkább nekilát a dolognak. Miért nem maradsz itt, ha a te országodban nincsen szabadság? Keresed magadnak a bajt? Ilyeneket kérdez a taxisofőr. * Itt akkora vagy, amekkora. Kihúzhatod magad. Megbecsülnek a munkáid alapján, szeretnék tudni, hogy mit gondolsz. Otthon ez már több mint tíz éve senkit sem érdekel. Budapesten a tilalom súlya alatt egész életműködésed lelassult, és innen a Manhattanból éppen ezután a lassúság után érzel honvágyat? Itt a Washington Squaren átsétálva milyen érdekesek egykori tanáraid, iskolatársaid, barátnőid. Emlékvilágom nem szorul stilizációra, a térbeli távolság mesévé avatja, ahogy az időbeli távolság is mindent átemel a mitológiába. Őseink, akikről csak hallomásból tudunk egyet mást, lényegük szerint epikus figurák. Egy magyar, amikor a Duna-parton sétál, hajlamos azt hinni, hogy ez elég közönséges eset. De ha a Hudson-parton sétál, akkor a duna-parti séta látszik elég különös esetnek. * Most éppen élvezem a Hudson-partot. Ez a város a világon a legszabadabb hely, és még akkor is az, ha az európaiak egy kissé hülyének nézik. Az 584
