Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Konrád György: Így beszél a metropolitán tücsök (esszé)

értelmiségi tanácsadói is le voltak csukva. Miért engednék nekünk, magyar ellenzékieknek, hogy viruljunk. Andropov lett a szovjet pártfőtitkár; az okos, tájékozott, hideg rendőrcár. Kelet-Európábán tél van, mondtam, enni lehet, de nyilvánosan, lényegretörően gondolkozni nem lehet.

*

Berlin után még nyolc hónap New Yorkban. Ennek az imaginárius sétának a papíron megvan az az előnye, hogy pillanatok alatt átvisz az óceán túlsó partjára, és nem a Kennedy repülőtéren tesz le, hanem arra a vasszékre, amelyen a vasíróasztalom mögött forgolódtam a négyes utca és a Avenue A. sarkán, a tizenkettedik emeleten. Gyanítom, hogy ugyanazok a megvetendő nyafogások foglalkoztattak akkor is, mint ma. Valaha, Tolsztoj naplójának magyar válogatását szerkesztve, mulattam, hogy a mester tizenhét éves korától nyolcvankét éves koráig mily unalmas gyakorisággal fogadta meg, hogy nem fog bosszankodni és szelídebb lesz az emberekhez. Le akart tenni a dorbézolásról, a kártyázásról, a paráználkodásról, a rosszmájú élcelődésről, sőt még a vadászatról is. Gyermekeimet látva az a benyomásom, hogy mindenki elejétől végéig nagyjában ugyanazzal bajoskodik.

*

Fekete szemeteszsákok között botozó nénik-bácsik. Mindenki cipel valamit, két repülőgép lóg az égen. Jön a tél, egyre hidegebb az utca, a kövér ócskás egyre vastagabb öltözékben ül a boltja előtt. Egy kabaré mellett egy fekete ember szendén bámészkodik, ül a pádon, füvet szív, fehér sapkáját hátratolja, nagyon nyugodt. Bársonyos vörös-sárga világításban kézenfogva haladnak a jóarcú párok. Nézem ezt a tornacipős, piros ruhás, futó diáklányt, áramlik belőle a szelíd bizonyosság, hogy a helyén van. Egy csapat portoricói fiú pördül, bukfencezik, sarkára és nyakszirtjére támaszkodva tökéletesíti magát a rap mesterségében az Astor Place-en, a sarkán forgó kocka alatt. Futnak a rózsaszínköpenyesek, és a fejükre szerelt gép zenét is szolgáltat hozzá. Mindent összekötnek. A kellemest a hasznossal oly nyilvánvalóan, hogy az ember elhűvösödik. Rikítószínű pámakabát, zsidó família sok gyerekkel, a lépcsőkön szép lányok ülnek, kovácsolt vasrácskerítés.

*

Zöldre festett hullahideg földalatti-folyosó, felmegyek, magányos férfiak könyökölnek a kocsmában, nézik a futballt. Megyek a Broadwayn a nővéremhez, itt fent a félsziget tövében minden spanyol és szegényes. Simlissapkás, buzibajszos férfi nagy kutyával. Nagy amerikai használt kocsik másfél-kétezerért, aki otthon ilyennel járna, azt gazdagnak néznék. Kaptatón megyek, parkolóhely, ócska kínai és mexikói kifőzdék ételszaga, meg a büdös felmosószer a szuperpiac ajtajában. Egy ház hátul sziklára, elöl vascölöpökre tá581