Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Konrád György: Így beszél a metropolitán tücsök (esszé)

maszkodik. Motorján átveti a lábát egy izmos fekete fiú, a csuklóján rézszögekkel kivert bőrszíj, a fején bőrsisak, várakozik a pirosra mázolt öntöttvas vízcső mellett. Egy imbecillis valami tálkában fagylaltot visz, az ujját belemártja és lenyalja. Eltaposott narancs, a járda lépten-nyomon szurokkal van kifoltozva, böhöm, drabális tárgyak, hevenyészettek és megbízhatóak, spanyol kislány ágaskodik egy konyhaablakban. Itt lakik a nővérem, három egyetemre jár tanítani, így keres egész napos munkával félállásnyi bért. Egyedül él olcsó bérű lakásában, boldog, hogy megszerezte, nincs benne sem egér, sem svábbogár.

*

Föl-alá szaladgálnak a mókusok a kis park tölgyfatörzsein. Vakolatlan téglafalon feketére festett tűzlétra. A járdák egyenetlenek, nézz az orrod elé. Törődött, életunt öreg zsidók, hegyesléptű szép diáklányok, és már egyre inkább fekete, barna parasztos testek, televény. Mindenből találsz valamit a világáruházban. Naiv, esetlen, robusztus, kecses, állandó dudálásözön, lovasrendőrök patakopogása, mentőkocsik vijjognak. Jutka a szobájában, kendőkbe burkolózva a karosszékében ülve tanul, mindenütt ezt teszi.

*

Azon a télen 1986-ban, New Yorkban részt vettem a PEN-kongresszuson, Ann Arborban egy szemináriumon, Zürichben megkaptam az Európai Esszé díját, ültem több pódiumon, felolvastam, beszéltem, aztán ennek is vége lett. Az Uptownból leköltöztünk a Downtownba, végre ismerős környék! Az ablak egy hatalmas házra néz, amelynek rengeteg üvegablaka mögött, úgy képzelem, hozzám hasonló férfiak ülnek az íróasztaluk mögött. Aztán otthonosságra, bőröndtelen életre, nyugalmas könyvépítésre vágyakoztam, amiben nem idegesít, hogy mielőtt elutazom innen, végeznem kell a könyvvel, el kell küldenem, másolatot kell csinálnom, azt szertepostáznom, napközben előadást tartani, szemináriumon, munkaebédeken és munkavacsorákon részt venni, partikon kellő időbeosztással forgolódni, hol ehhez, hol ahhoz szólni egy-két talpraesett mondatot németül, franciául, angolul, megígérni, hogy igen, fogok előadást tartani, Közép-Európáról, magamról, és még örvendezni és mutatkozni, szerepelni, mosolyogni, kilátszani a többiek közül.

*

Az utas mérsékelje az észrevételeit és legyen boldog, hogy itt lehet. Ismeri az arcokon azt a kis elváltozást, becsukózást, amikor valami olyasmit mond, ami nem illik bele az ő világképükbe, amikor nem azt mondja, amit a derék keleti rendszerkritikustól, másként gondolkodótól, polgárjogi aktivistától, ellenzéki írótól el lehet várni, mikor nyugtalanító megállapításokat tesz, amelyeknek továbbgondolása a hallgatót fólzaklatóan szembefordítja az ő otthonos szellemi környezetével, olyannyira, hogy már nem tudja, hova tegyen:

582