Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Konrád György: Így beszél a metropolitán tücsök (esszé)
KONRÁD GYÖRGY így beszél a metropolitán tücsök Hazatérések a nyolcvanas években; itthon még tart a Kádár-rendszer, csak válságban van, a magyar csipkerózsika-álom máiéban, a gazda alig észrevehetően eltűnik az asztalfőről. Továbbra is megvannak a politikai és szellemi családok az országban. Ami megszakadt, az folytatódni tudna, az unokák felújítják a nagyapák szerepét, a polgári szokások felélednek. Egyesületek, társaságok keletkeznek, divatba jön az egyéni felelősségvállalás és mind elterjedtebb az a gondolat, hogy az államhatalom visszaéléseivel szemben a többpártrendszer tűrhető biztosíték. A vasabroncsok között megy a cserebere a földrész nyugati felével, könnyebbedik az utazás, udvariasabb a határőrizet. Ez volt a kései Kádár-korszak, az engedékeny abszolutizmus, még be voltam tiltva, még belső emigráció, de a legrosszabbaktól már nem tartottunk. * Nekem Budapesten a dolgok igazibbak voltak, a Lánchíd pontosan olyan, amilyennek egy hídnak lennie kell. Mit reméltem a hazai zugolytól? Egy asztalt, amelynél állandó tárgyak vesznek körül, ahol ott vannak a polcon a könyveim, műhelyt akartam és mentességet a határidőktől. Nem vonzott az ösztöndíjas létforma, jobb ha írásaim eladásából élünk, és külföldön itt-ott akadt rájuk vevő, itthon kevesebb illendőség kötelez. Kívántam a nyelvi érintkezés akadálytalanságát, ne kérdezzék, honnan jövök, mihelyt kinyitom a számat. Ne kelljen nyelvi hibáimért lépten-nyomon mentegetőznöm, ne kelljen szüntelenül bemutatkoznom és válaszolnom arra a kérdésre, hogy mióta vagyok itt és meddig maradok. Nevezhetném ezt a makacsságot meg- kapaszkodási ösztönnek is, de egyszerűbb, ha csak annyit mondok, hogy ott akartam élni nyolcvanéves anyám közelében, egy öregasszonyt pedig nem lehet átplántálni. Ne legyen eldöntendő kérdés, hogy kikhez tartozom és kik a barátaim. * Itthon persze az nyomasztott, ami itthon van. A kispatrióta szorongás, amely ellenségeket lát minden bokorban maga körül, a begubózó félelem attól, hogy jönnek az idegenek, közénk keverednek, belénk hatolnak. A bizonytalan iden577
