Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 6. szám - Fenyvesi Ottó: Idézőjelben (vers)

alatt a plébános alumínium kanalakban lépeget.

A tavasz idézőjelbe vonul illőn, beleveti magát a városi kanalizációba.

Orfeusz feldarabolva.

Asztalodról némán csordogál Holofernes bikavére, megremegnek a hónalj alá rejtőző buddhalótuszok, fejedből gondokat űznek szőke, tavaszi szellők. Krisztus után majdnem kétezer, kétezer idézőjel, a Coca Cola jegelve, böjtöl a világ, szétroncsolok egy módbeli segédigét, süppedt csípők sajtolják a malasztot, mással boldogtalanok a lányok.

Szitál az ég,

lemosnak mindent a savak,

gyönyörködnek a pillanaton túl nem látó boldogok, közben felfalják az összes kukacot.

Az idő zokog a füstben, az idézőjelben szelíden lobognak a mentolos mondatcsonkok.

(1991. március végén)

510