Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 6. szám - Fenyvesi Ottó: Idézőjelben (vers)
FENYVESI OTTÓ Idézőjelben Zalán Tibornak Botticelli a tavaszt hirdeti, a völgyben nyílnak a zsalugáterek, kipréselek magamból egy kettőspontot: a világban vér folyik, zsíros, taknyos felhőket ciháinak északra a böjti szelek, tizenhat percre a valóságtól, nyeli a földszinti, olajízű nyomorúságot a lomha bonyolultság. Átpréselem magam egy kettősponton, a szomszédom egy differenciálhányadost szappanoz, egyre csak gyönyörködik a nehézipari tájban,- mondom néki nincs érzéked a szociális dimenzióhoz. Bomlik a fény a síneken, a fákat megmetszeni, a szálakat eldolgozni, halat esznek a gyerekek, húsvét közeleg, mint egykoron, böjtöl a világ, böjtöl a szív bal fele, böjtölnek a vérebek. Mindennapi apokalipszisünket add meg nekünk ma, segg alá rejtett magyaroknak, nehéz hitünkben megmaradni, add meg nekünk, add meg mindennapi tudathasadásunkat. Áron üzeni: a tésztát összerágni, a múltkor sok volt a satöbbi. Meghalt a fogorvosom, ínyem sorvad, beomlottak a tárnák, Hamlet tombol egy ostoba vidéki súgólyukban, vaksin pislog a siserehad, 508
