Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 6. szám - Csokits János: Kipillantás egy holdkráterből (vers)
CSOKITS JÁNOS Kipillantás egy holdkráterből I Búcsúzni kell. A hallgatás kéklő üvegén kinéz a szív. A régi jel: rebbenő arc a múlt egén. Fehér mosoly. Barátaim, egymás szemében eltűnünk, idegek, sejtek rácsain atomvilágba süllyedünk. Ismertük egymást. Ennyi volt a rövid találkozó. Szavunk hűségén semmi folt: az élet halálhozó. Egy szó - és minden szerteszáll, a tér, idő, tudat a fényben egymásra talál. A szív tudja az utat. II Tegnap még éltem. Hörgőimben vér, és gondolatok. A vérben napsugár, a sejtekben izgalom lakott.
/
