Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 6. szám - Csokits János: Kipillantás egy holdkráterből (vers)

Csíráztak bennem, indaként kígyóztak a szók, zsigereimben csipkebokor, torkomban évmilliók, fölfelé tört tüdőmből, rügyező korállsziget, borzongva hajladozó lázrózsaliget, fogam közt lángnyelvek, sziszegő fénykoszorú, gyúltak bimbózó gyöngyök, megannyi csöpp aszú. Hirtelen jött a tél, ezüstös háború.

Szájamban rózsányi tűz, nyelvemen csillagmarás, fagyott idő a vers, az emlék zúzmarás, a kín átlényegül, a lényeg változó, por és hamu fölött sziromként száll a szó.

III

Fölöttem fekete az ég, borzong a látóhatár, lúdbőrös sziklavidék, a tűrés próbája vár.

Se tűz, se víz, se levegő. Vulkáni körengeteg.

A messzeségben ívelő világok némán lengenek.

A tegnap innen hova nő? Élni, halni volt okom. Szirtes, göcsörtös lávakő. Görcsösen lépnék, felbukom.