Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 6. szám - Czesław Miłosz: Beszédek a Noel-díj ávétele alkalmából
mam volt értékelni hasonlíthatatlan különösségét. Egyfajta titkos testvériség ez, amelyben megvannak a holtakkal való párbeszéd sajátos szertartásai, ahol a sírás és a nevetés, a pátosz és az irónia egyenrangú partnerekként élnek együtt. Átitatva a történelemtől mindig allúziós, e században is, akárcsak korábban, osztozott a nép viszontagságaiban. A fold alatt terjesztett lengyel verssorok koncentrációs táborok barakkjaiban és katonai sátrakban íródtak, Ázsiában, Afrikában és Európában. Ilyen irodalmat képviselni itt annyit jelent, mint alázattal fordulni a szeretet és az önfeláldozás tanüságtételeihez, amelyek azoktól maradtak ránk, akik már nem élnek. Az a remény marad nekem, hogy ez a megtiszteltetés, amellyel a Svéd Akadémia nagylelkűen megajándékozott, közvetve azokat is jutalmazza, akik a kezemet vezették, akik láthatatlan jelenlétükkel átsegítettek a nehéz pillanatokon. (Pálfalvi Lajos fordítása) 490
