Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Lakner Lajos: A teremtett világ (Tamási Áron regénymodellje) (tanulmány)
cselekvésértékűek. Mátyás a bagoly kérdésére („S a szárnyaid hol vannak?”) adott feleletét („Visszahúztam a szívembe.”) ilyen kommentár követi: „Oly szépen felelt, hogy csakugyan felért akármilyen gyors repüléssel.” Ez egyrészt világosan jelzi a művekben megformált világ(kép) mitologikus-mesei jellegét, ahol elvont és konkrét, anyagi és szellemi között nincs éles különbség. Bódi látomásai ezért egyenértékűek a cselekvéssel, s Ábel is ezért hiheti, ha létezik az igazság fogalma, létezni kell magának az igazságnak is. Másrészt szorosan ezzel függ össze a művek erősen para- digmatikus, programatikus igénye s ilyen értelemben ideologikus jellege. Ez oldja fel az írás és élmény ellentétét, legitimálja az írói tevékenységet, melynek igazolására oly sokszor kényszerül a Szülőföldem tanúsága szerint. Hisz ha a szó hatalom, akkor az írás is, s a bennük testet öltött vágy is. Regényei sugallta egyetemes bizalom forrása épp az alkotás teremtett voltában és teremtő erejében való hit. A teremtés öröme, a hatásossá alakítás igénye érződik a jelenetre való koncentráltság nagy fokában, a szituáció pillanatával való azonosulás intenzitásában. Mindez a szinte önállóan is kerek, saját belső centrummal rendelkező epizódokból építkező s az előbbi jelentéssel gazdagodó mesei alakításmódban is tükröződik. Ez egyben a mesélés hangulatát is imitálja, hisz a mesélő, ha „teheti, mindig novellizál”.10 A népmese közösség által szentesített egységét azonban a hallgatóval kialakuló közvetlen kapcsolat is biztosítja, Tamási műveiben viszont csak a mesére oly jellemző biztos ívű, célirányos stuktúra teremtheti meg az improvizatív jelleg mellett a mű egységét. Mert a részletek bősége, a pillanat iránya szerinti alakítás a jelenet hatását fokozhatja ugyan, de biztos kompozíció hiányában a mű integritását is veszélyezteti. Jól megfigyelhető ez az Ábel-trilógia második (és részben harmadik) részének sikerül etl enségében. Tamási a meséhez hasonló szabadsággal építi fel művei virtuális világát. Az események előbbre vivője rendszerint a véletlen vagy a.gondviselés, A „lehetséges világok” egyik végletét teremti meg azzal, hogy a vágyat, a „valóság korrekciójának”11 igényét teszi meg végső mozgatóul. A már említett általános bizalom ezért a tragikum feloldhatóságában való bizakodás is. Bódi halála kiteljesülés, s a föltámadás kezdete. Abel útja is értéktelítődésben oldódik fel. A Jégtörő Mátyás az ellentétek feloldásának végső harmóniájával végződik, a Szülőföldem pedig a kezdeti bizonytalansággal szemben a katartikus vállalás hitével. A világ értéktelített állapotba billentésével kapcsolódik leginkább a meséhez. Ilyen értelemben a művek struktúrája nem más, mint a meglévő ellentétek olyan elrendezése, hogy „elviselhetők legyenek az ember számára”.12 Tamási feloldásokhoz való vonzódásában szemléletes módon nyilvánul meg a népi művészetfelfogás hagyománya, mely nem a tehetetlenség érzésének növelését, hanem felszabadító hatást várt az alkotástól. E meghatározott értéktartalmakat közvetíteni akaró célirányosság következménye az alakok funkció szerinti elrendezése s az elbeszélő mint „irányító” fokozott jelenléte, mely az énformában találja meg természetes helyét. A mesei struktúra közvetlen láthatóvá válása fokozottan hangsúlyozza a megjelenített világ teremtett, fiktív jellegét. S ha emellett figyelembe vesszük a Tamási- művek már említett s az előbbivel eyenrangú sajátosságát, az alkotás teremtő erejébe vetett hitet, akkor e regények karakterét oly módon tudjuk megragadni, hogy e modell irodalomtörténeti helye is nyilvánvalóvá válik. Elhatárolódik egyrészt a valóság ábrázolására törekvő irodalmi hagyományunk széles vonulatától, másrészt aktivizálásra törekvése révén az irodalmiságot, szövegszerűséget hangsúlyozó - irodalmunkban kisebb szerepet játszó - iránytól is. E kettősség még leginkább az avantgarde-hoz, főleg az exexpresszionizmushoz közelíti, de ennek karakterizáló hatása is csak a Szűzmáriás királyfiban érezhető igazán, bár a többi mű látomásos, vizionárius jelenetein is világosan felismerhető. Tamási épp a benne feltörő folklór hatására képes mindig epikus folyamatot teremteni, hiszen a folklórban nemcsak az epikus, hanem gyakran a lírai alkotások is történetben formálódnak meg. Tamási művészete világosan 461
