Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Vasadi Péter: Tizennégy állomás (vers)
tenyészik a világ. Szárny csillan olykor a sötétben. Vonakodjatok ölni. S meghalni vonakodjatok. V. Árnyékot lámpával nem lehet elűzni, csak simogatással. Világít a tested, de a fény csontvázadból süt elő. Valaki járkál a szobában. Kedveli a homályunkat. Bevásárló kosár van a karján. Kirakja a fekete káposztát, a gyertyát s a nejlonba csomagolt anyaföldet. Énekelnek a falban. Pattog a fűtőtest. Ébredezünk. Egy-két mondat ostorfényétől villog a sötét. VI. Háromkor fölriadok. Cédulára kaparok valamit: összegyűrt papírok zörrennek a padlón, ahogy botorkálok visszafelé: járok-kelek nevetésedben. Most velem álmodsz. Méterre a föld fölött röpülünk a növényi éjszakában. Pirkad. Az ablak előtt elhúz a szekér, trappolnak a paták s le-föl erőlködik a lónyak. Kezek égnek emlékezetemben. Asztalomon a rózsa hajnalodik.
