Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Hamvas Béla: Óda a huszadik századhoz II. (esszé)
domásul, hogy akkor valódi, ha közérzete a legjobb, és amikor azt mondja magáról, most tökéletesen szabadnak érzi magát. A nyilvánosság előtt játszott komédia, mint mondtam, az absztrakt erőszakhoz, végeredményben az SS-hez vezet. A magánéletbe való sértődött visszavonulás pedig, mint mondtam, a geniális maflasághoz, végeredményben a mű-pánikhoz és a pszichoanalízishez. Ez nem teória. Ez tény. A két magatartás közül a másikat mindegyik mellőzhetőnek tartja, magát helyezi előtérbe, holott mindegy, hogy az ember cipőjét melyik lábára húzza fel először. Csak a két külön tudat teljes felszámolásából keletkezhet olyan magasabb s ezek szerint a két irreális eltüntetéséből olyan reális, tényleges, korszerű tudat, amely bennünk megvan, de amely valamely oknál fogva úgy van, mintha nem élnénk. De vegyük tudomásul, hogy bennünk ez a felszámolás már igenis megtörtént. A valóságban mi már sem a hegeliánusokat, sem a neurotikusokat, sem kísérteteiket nem éljük és nem vesszük komolyan és nem is tudjuk, még ha akarjuk sem, azokat sem élni, sem komolyan venni. Mindezekre a dolgokra mi már csak nevetünk. Ez ismét nem teória, hanem tény. Igenis, mi ezt a kort már teljes egészében tudomásul vettük és most már mindössze csak arról van szó, hogy ezt a megtörtént tudomásulvételt vegyük tudomásul és úgy privatissime, mint a nyilvánosság előtt teljesen homogén egyöntetűséggel eszerint is éljünk és beszéljünk és viselkedjünk. Ez az utolsó láncszem. A magam részéről ebben az ügyben azt az indítványt tettem, ha ezt az utolsó láncszemet kezünkbe akarjuk venni, vagyis ha tudomásul akarjuk venni azt, amit már amúgy is tudomásul vettünk, fogadjuk el a tudomásulvétel módszeréül a fehér humort, amely, mint azt a gyakorlat is mutatja, a korszerű tudat megszerzésére alkalmas egyetlen megbízható eszköz. Tettem ezt azért is, mert a fehér humor az emberiség ősrégi módszere arra, hogy tudomást szerezzen arról, amiről már általában minden normális ember tudomást szerzett. Ha valakinek más, ennél tökéletesebb indítványa lenne, kérem, terjessze elő s én leszek az első, remélem, aki elfogadom, már csak azért is, mert, mint mondottam, gyermekkorom óta sportszerűen gyakoroltam magam az egyre újabb és újabb, még a magam érdeke ellen is irányuló meggyőződések ütemes fel- és levételében. Elettechnikai szempontból rendkívüli jelentőségűnek tartom azt, hogy az ember reális élete és tudata között levő rendkívül hátrányos és igen kártékony szakadékot áthidaljuk. Úgy vettem észre, mindnyájan sokkal intelligensebben élünk, mint amilyennek magunkat mutatni merjük. Ennek nincs értelme. De még ennél is többet mondok. Mi mindnyájan ténylegesen intelligens emberek vagyunk egészen korszerű tudatszínvonallal, és minden nap van legalább egy olyan pillanatunk, amikor ez a tény kézzelfoghatóan meg is nyilatkozik. Ezt az akadályt pedig, amely megakadályoz bennünket abban, hogy e pillanat kiterjedjen és életünk általános színvonala legyen, igen egyszerűen el lehet hárítani abban a percben, ha a fehér humort alkalmazzuk. A fehér humor, mint említettem, a tanító és a világjavító és a megváltást hirdető publik fekete humorral szemben minden méregtől és bosszútól és gúnytól mentes, átlátszó, nyugodt, ragyogó, a végső hátterekig átvilágított magatartás, ez a derű, a ressentiment-mentes, az irigységmentes, a hazugságmentes, az egyetlen emberi magatartás, amely nem óhajt olyan gesztusokat csinálni, mint a hősi emlékmű, s ezek szerint sem nem idióta, sem nem komédiázik. A hősi emlékmű gesztusaira, amit 394
