Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Hamvas Béla: Óda a huszadik századhoz II. (esszé)
HAMVAS BÉLA Oda a huszadik századhoz II. Csak semmi pedagógia! Rendkívül sajnálkoznék, ha bárki, különösen azt, amit a legutóbbi fejezetekben mondtam, úgy fogná fel, mintha annak tanító célzata lett volna. Semmi sem állott távolabb tőlem. Ha a mondottak mégis ilyen benyomást keltettek, azt kifejezésem tökéletlenségének rovására kell írni, mert határozott szándékom ellenére volt. Igazán nem óhajtottam senkit semmire se tanítani már csak azért sem, mert tudomásom van arról, amiről mindenkinek, aki korszerű tudatszínvonalon él, hogy a nevelés századunk legkompromittáltabb szava. Ha valaki még nem tudná, megmondom, miért. Azért, mert a hegeliánus nevelés élettecbnikája a gyermek előtt kompromittálni akarta az életet és az eszmébe be akarta ugratni. A gyermek, főként a tehetséges, eleinte kéz- zel-lábbal tiltakozik ellene, mert a természetes életszerelem vérében van. Ez az iskolautálat első oka. Később rájön arra, hogy a nevelési technikának nem sikerült kompromittálnia az életet, hanem éppen fordítva, a nevelés volt az, amely az élettel szemben tökéletesen kompromittálódott. De ugyanakkor rájön arra is, hogy erről nem szabad beszélni. Nem az iskola buktatta meg az életet, hanem az élet buktatta meg az iskolát. A gyermek ettől a pillanattól fogva szánakozva nézi szüleinek és tanítóinak hiábavaló erőlködését. A nyilvánosság előtt (publik) úgy tesz, mintha a dologba belemenne és kifelé a hazudozást, a lehülyített látásszínvonalat és a degradált szabadságfokot lehetőség szerint mindegyik többé-kevésbé jól megjátssza. De mihelyt barátaival, különösen barátnőivel együtt van, e pillanattól fogva már tudja, hogy az egész nevelés nem is olyan ravasz trükk, mint amit azért eszeltek ki, hogy az inferiorizmusba becsalogassák. És ha azt tanítják neki: szeresd még ellenségeidet is, azt feleli: Jó, hajlandó vagyok rá, szeretem őket, de arra kérem hagyjanak békében, mert terhemre vannak. Amint látszik, a komisz kölyök, az elvetemült, aljas, taknyos mindenáron őszinte akar lenni és igazat akar mondani. Éppen úgy, mint mindenki, ő is „minden tárgyi tudáson messze túl, egészen egyszerű attitűdben saját authentikus létét akarja” (vouloir son étre authentique dans une attitude au delá de tout savoir objectif). Könnyen el lehet képzelni, hogy az, aki a mai nevelés technikáját ilyen magasra értékeli, az maga óvakodik nevelő hangot használni. Mindent inkább! Életgyakorlatom ezen a gondolaton nyugszik: mourez en silence. Haljatok meg csendesen. Aki komédiázik, azt zárjuk ki. Csak semmi titokzatosság! Semmi ünnepélyesség! Semmi szónoklat. Csak semmi pedagógia! Persze ez egyáltalában nem jelenti azt, hogy a modern pedagógiai technika elvetésére indítványt mernék tenni. Ellenkezőleg. Jól emlékszem erre a görög anekdo385
