Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Lőrinczy Huba: A Lipótváros görbe tükre (Ambrus Zoltán dialógusregényei - Berzsenyi báró és családja; A Berzsenyi-leányok tizenkét vőlegénye; A Berzsenyi-dinasztia) (tanulmány)
LORINCZY HUBA A Lipótváros görbe tükre AMBRUS ZOLTÁN DIALÓGUSREGÉNYEI (.BERZSENYI BÁRÓ ÉS CSALÁDJA; A BERZSENYI-LEÁNYOK TIZENKÉT VŐLEGÉNYE; A BERZSENYI-DINASZTIA) (Elöljáróban avagy levélváltás egy irodalomtörténész és egy író között): 1914 húsvéthétfőjén a Bécsben időző Riedl Frigyes levéllel fordult Ambrus Zoltánhoz1: „Kedves barátom, az egyetemen a modern literatúráról tartok előadásokat. Herczeget befejeztem, most rád kerül a sor. Légy szíves a mellékelt kérdésekre való egész rövid feleleteidet bpesti címemre elküldeni: Andrássy út 82. Régi tisztelőd Riedl Frigyes" Az összesen hat kérdés közül számunkra most csak a második és a harmadik érdekes: „Úgy hiszem, te új genre-t kezdték a párbeszédes rajzot. Igen? É részben Herczeg F. és Molnár F. téged utánzott? Igen?” Ambrus Zoltán válasza e kérdésekre: „Párbeszédes rajzot csakugyan korábban kezdtem írni, mint az írótársaim. Legalább nem tudok arról, hogy másvalaki korábban írt volna ilyet. Hogy Herczeg és Molnár e részben engem utánoztak volna? — nem hiszem. Csak: későbben kezdtek ilyet írni, mint én.”2 I. (A Berzsenyi-trilógia születése): 1899 késő őszén egy rövid jelenet - Riedl szavával: párbeszédes rajz - látott napvilágot A Hét 46. számában. Berzsenyiék csütörtökön volt a címe, egy bizonyos „Ygrecz” jegyezte, s ez utóbbiból a tájékozott olvasók tüstént ráismerhettek Ambrus Zoltánra, lévén e pszeudonim egyike - a „Bojtorján”, az „Idem”, a „Tiborcz” s a többi mellett - a szerző kedvelt s gyakorta használt álneveinek. Volt-e azonnali visszhangja és minő az újgazdag zsidó bárót és famíliáját, valamint a köröttük lebzselőket perszifláló jelenetnek, ma már nem tudhatjuk. Abban az esztendőben ez a „rajz” volt az egyetlen Berzsenyiékről, hogy a következő évtől sorjázni kezdjenek az őket és viselt dolgaikat rendre görbe tükörben láttató dialógusok. 1900-ban tizennyolc, 1901-ben tizennégy, 1902-ben pedig épp egy tucat csúfondáros helyzet hősei voltak (valamennyi jelenetet A Hét publikálta), s az Ygrecz álnevet mindvégig megtartó Ambrus roppant népszerűségre jutott velük. A tévedés kockázata nélkül állíthatjuk: e jelenetfüzérrel (s hamarosan következő folytatásával) aratta a szerző hosszú pályafutásának legzajosabb sikerét. Vele érte el, mire titkon, szemérmesen mindig vágyott: végre nem csupán az „írók írója” volt, hanem a nagyközönségé, 340
