Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 4. szám - Hamvas Béla: Óda a huszadik századhoz (esszé)

szolgálta egyforma hűséggel, vagyis esküjét összesen nem többször, csak huszonhatszor szegte meg. Miniszter volt és államtitkár, kincstárnok és adófelügyelő, rendőrfőnök és hadseregszállító és vagyont gyűjtött, nagy-nagy vagyont gyűjtött. Ő volt az, aki fölfedezte, hogy egyetlen ember van, akár jakobinus, akár royalista, aki sohasem veszíthet s az a kantinos. Kantinosra ugyanis minden kormányzatnak szüksége van, akár jakobinus, akár royalista, akár uralmon van, akár megbukott, akár várományos. Ez a Barrére Bertrand ma elképzelhetetlenül elszaporodott. Ez a cinikus karrierista és szemben Channannal és az SS-szel, vagyis a nagy cudarokkal, ő a fürge huncut, ez az elvetemült, pimasz, tolakodó nagyszájú hazug és becstelen esküszegő, a huszonhatszoros hazaáruló, a politique macabre fejezetében kifejtett kétfedelű morál virtuóza. Sokan összetévesztik a kalandorral. Ez tévedés. A kalandor elsősorban bohém, a huncut pedig elsősorban ragádós piszkos ember. Swedenborg állítólag az embereket szagukról ítélte meg. Nos, én megkísérlem a huncut szagát leírni. Először is erjedt savanykás szaga van, ami keveredik a rosszul mosott hónalj és a nem egészen egészséges gyomornak a leheleten érezhető meleg és fülledt kipárolgásával. Ehhez járul még egy egész kevés romlott hússzag és a többnapos dög édeskés illata. Van benne valami a harmadosztályú WC szagából, és az egész bele van burkolva a dohány, a hímfaggyú, a fogkrém és a vasalt ruha illatába. Fiziognómiájáról azt kell mondanom, hogy orra rendesen hegyes. Ujjai vékonyak és akkor érzik magukat otthon, ha más zsebébe nyúlnak. Hangja szintén kétfedelű. Van egy hangja afelé, akitől valamit vár s ez olyan, mint a kicsit elhangolt hárfahegedűé. Aztán van egy hangja az alárendelt felé (ez néha egészen channani), olyan, mint amikor a gőzfűrész a fatörzsben követ talál és elkezd csikorogni.

Nem szégyenlem bevallani, hogy korunk minden nagy realitása közül a fürge huncutot csodálom a legjobban. Talán ő jelenti az egyetlen valóságot a huszadik században, amely még számomra is komoly izgalmat jelent. El vagyok ragadtatva attól, hogy milyen intenzív időben tud élni - olyan intenzív időben, mint például a gyilkosságé. Meg vagyok rendülve, ha látom paroxizmusát. A channanista, vagy az SS kőlépéseivel szemben neki pillangólépése van. Ő a század legkönnyebb embere, de éppen mert a legkönnyebb, már csaknem semmi, a legfigyelemreméltóbb. Igen, azt kellene megtanulni, ahogy ő a helyzetet mérlegeli, ahogy békaösztönével az esőt megérzi, ahogy az egyik percben szorgalmatos hangya, a következőben keselyű, amely szemedet kivájja. Az átváltozásnak ez a könnyűsége, csaknem eleganciája elragad. Azt szeretném látni, hogyan csinálja amikor valakinek dorombol és ha elfordul felmetszi a hasát. Ma útonálló, holnap a szószéken igét hirdet, közben bordélyos és az egyháztanács elnöke. 0 a kor leghasznosabb embere, aki megtanít, mit kellene tudni ahhoz, hogy valaki még nála is többet tudjon. Aki alkalmat ad, sőt felszólít arra, hogy az ember még ezt is le tudja győzni és még feljebb tudjon lépni. Micsoda ember lenne az, aki mindezt meg tudná csinálni, amire a huncut csak ígéret! Milyen ember lenne az, aki olyan mértékben pozitív lenne, mint amilyen mértékben a huncut negatív!

Nem, ne kívánják tőlem, hogy haragudjak rá. Haragudni annyit jelentene, mint irigyelni és én nem őt irigylem, hanem azt a számunkra csaknem elképzelhetetlen lehetőséget, amely intelligenciában, élettechnikában, tudás310