Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Hamvas Béla: Óda a huszadik századhoz (esszé)
kénytelen kezét megmosni. Mereskovszkij azt mondja, hogy volt valaki, aki nem volt sem gyarló, sem megbízhatatlan s aki a helyzetet értette s akinek semmiféle mentő körülménye nincs, a tulajdonképpeni gyilkos, és ez Channan volt. Channan az Evangélium szerint magas papi tisztséget viselt, de rokona javára lemondott és magánemberként élt úgy, hogy azért a tulajdonképpeni befolyás az ő kezében volt. Az elfogott Jézust a hatóságok egymáshoz küldözgették. A hatóságoknak ez a tulajdonsága úgy látszik ősrégi. A felelősséget egyik sem akarta vállalni. Végül eljutottak Channanhoz és ő mondta ki, hogy Jézust meg kell ölni. Channan volt Júdea láthatatlan uralkodója, ama bizonyos, mindig jelenlevő harminc család feje s tudjuk, hogy a valódi uralkodók mindig láthatatlanok. Nincs szükségük még kancellárságra, sőt koronára sem. Channan az óvatos taktikus, a dúsgazdag nyugalmazott főpap, a parfőmös és gáláns, kínosan tisztakörmű, mindig halk és előkelő úr, az, aki hidegvérű eleganciával és hűvösen még a szemöldökét sem húzta fel, amikor azt mondta: Nem tartozik Júdea jelenlegi érdekei közé, hogy ez az ember sokáig éljen. Valószínűleg ilyen diplomatikusan fogalmazott a világias könnyedség és a kérlelhetetlen transzcendens dogmatika látszatának oly vegyületével, amely ellen sohasem lehetett sem harcolni, sem védekezni. A channani arculatot később a bizánci császárok vették át, majd a római pápák s a pápától a magas egyházi méltóságok, a bíborosok, a püspökök, újabban persze, sőt főképpen, a protestáns püspökök. Élte ijedt a közéleti funkcionáriusok között, miniszterek és államtitkárok is felvették, hadvezérek, tábornokok, főszerkesztők, iparmágnások és diplomaták. Az egész közép- és újkor legfontosabb arculata ez, a Habsburgoké, a Bourbonoké, a Tudoroké, a Hohenzollerneké, a cároké, a Rotschildoké. Dosztojevszkij a Nagyinkvizítor- ban rajzolta meg. Nietzsche azt mondja róla, hogy ez a Priester-typ par excellence, die unsauberste Art Geist. Ma már ott tartunk, hogy a channanizmus a hivatalokban is elterjedt, a jegyzők, a rendőrfőnökök, a segédhivatali igazgatók, a számvevők, szőnyeggel bélelt puha előszobákat rendeztettek be, ahol a titkár abban a természetellenes csendben suttog, amelyről Channant mindig fel lehet ismerni, s e csendben megijedt asszonyok és toprongyosok ülnek és várják azt, hogy: nem. Mert nem. Biztosan nem. Channan mesteri tudása a lélek temperatúrájának lehűtése. Ó a kimért és hűvös, az okos és józan. Ő a reálpolitikus. Ö a nagy lebeszélő. Channan a békés, csaknem békeszerető. Ó az opportunus. A pártközi békék megteremtője. Ő az állatszelídítő, aki feltalálta a szögeskorbácsot, az ostort, a máglyát és a villamosszéket. Mérhetetlen reálpszichológiai tudása van. Channan a próféta ellentípusa - mindaz, ami a prófétában szenvedély és igazság, harag és átok, alázat és aszkézis, az benne a parfém és elegancia, rideg ész és distancia, dogma és kegyetlenség. Taktika. Mindig és mindig taktika. Udvarias, méltóságos, jólnevelt, sohasem jön zavarba, soha nyugalmából ki nem zökken. Channannak a prófécia botrány, a szenvedély betegség. Ő küldte máglyára Savonarolát és Huszt és Brúnót, ő eskette meg Galileit, átkozta ki Luthert, mert ragaszkodott a békéhez, az ő békéjéhez, ahol a világ le van takarva s arról, ami a takaró alatt van, nem szabad beszélni. Channan alakjában látni a csaknem vegyileg tiszta becstelenséget és aljasságot, árulást és kegyetlenséget. 0 a gonosztevők gonosztevője remekül öltözve, gálánsán és illatosán. Nem lehet csodálkozni azon, hogy ettől az embertől mindenki megszédült, 298