Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Hamvas Béla: Óda a huszadik századhoz (esszé)
császár és király és cár és főpap és bíboros és püspök és bankvezér és miniszter és hivatalfőnök és rendőr és számvevő. A channanizmus ma a legnagyobb világhatalmi tényező. Sokan megkísérelték megbuktatni, de mind rajtavesztettek. Voltak, akik megpróbáltak befolyásos helyen komolyak és mélyek és igazak és emberek maradni. Nem sikerült. Anatole France a Pártütő Angyalokban megírta, hogy miért. A rongyos, ha befolyáshoz jut, első dolga szőnyeges előszobát berendezni. Ha a jóhiszemű hatalomra tesz szert és jóhiszeműségét meg akarja tartani, elveszett. Minél magasabb hatalmi helyzetet foglal el, annál kötelezőbben meg kell valósítania és pedig minden feltétel nélkül, hazugság nélkül, mert Channan szimata finom s aki csal, aki titokban még becsületet rejteget, azt kiveti olyan hűvös, illatos, hercegi szívtelen mosolytalansággal, amelyre csak ő képes. A plankton A plankton az az állat és a növény között lévő láthatatlan mikroszkopikus hínárlény, amely a tenger felszínén él milliárdszámra. Testének anyaga állítólag túlnyomórészt kova. Mozogni nem tud. A szél és a hullám sodorja hol a part felé, hol a nyílt tengerre. Élettartama rövid. Körülbelül ezt kell az embernek emlékezetében megrögzítenie, ha Channan ellenpólusát fel akaija ismerni. Channan és a plankton úgy összetartozik, mint, ahogy ma mondani szokták, a diktátor és a tömeg. Egyik a másik nélkül nem képzelhető el. Ahol valaki mértéken felül hatalomhoz jut, ott valaki bizonyosan channanista és ott sok százezren mértéken felül feladták önálló mozgásukat és a planktonizmusba estek. De vegyük tudomásul, hogy nem jelképről van szó, hanem kísértetekről, vagyis realitásokról. A plankton nem ember. A plankton kísértet. Az ember nem a növény és az állat között levő mikroszkopikus határlény, amelynek anyaga kova és a szél hajtja. Az ember önálló mozgású, saját elhatározással rendelkező lény, akinek megvan az a képessége, hogy Channan is lehet, plankton is lehet, de tulajdonképpen akkor igazán ember, ha ember. A Channan nevezetű kísértet úgy jelentkezik, hogy az emberben felébred a kívánság a meg nem engedett hatalomra. A plankton nevű kísértet akkor jelentkezik, ha az emberben felébred a kívánság a szabadság meg nem engedett feladására. Amikor az ember elkezdi irigyelni, hogy milyen jó a vaknak, aki ezt nem látja, a süketnek, aki ezt nem hallja és a legjobb a béna és süket és vak és hülye vénasszonynak, aki erről az egészről itt nem tud semmit, akit csak a szél fúj a parthoz közelebb, vagy a nyílt tenger felé. Aki elkezdi a planktont irigyelni, az felidézi magában a kísértetet és azt mondja, hogy hagyjatok az egésszel békében, az a lehető legegyenesebb úton van afelé, hogy önálló mozgását elveszítse és belemerüljön ugyanannak monoton suttogásába, ami a channani szégyentelen hataloméhség pontos ellentéte. A planktonizmus a huszadik század black hole-ja, amelyet a progresszív szuburbanizáció tett időszerűvé és éppen ezért egyike a legnagyszerűbb határeseteknek, modern életünknek valóságos mammuth-mozzanata, amelyet ha sikerül felszámolni, a játszma felét már megnyertük. Kétségtelenül, az emberiség egyik legnagyobb jótevője az lesz, aki megfog tudni győzni bennünket arról, hogy mindegy, a cipőt melyik lábunkra húzzuk 299
