Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 3. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége III. (tanulmány)

szágának határa a Meszesi kapunál van (SRH I. 64), itt kell tehát lenniük a székelyeknek is.

E helyütt nem térhetünk ki az elől, hogy ne szóljunk Anonymus Blacjairól. A krónikákban ugyanis a székelyekről szóló elbeszélésben a következő beszúrás található: (a székelyek) cum Vlachis in montibus confirm sortem habuerunt. Unde Vlachis conmixti litteris ipsorum úti perhibentur” (SRH I. 279, a vlachokkal együtt a határszéli hegyek közt kapták ki részüket. így tehát a vlachokkal összekeveredve, mint mondják, azok betűit használják). A székelyek és a vlachok tehát egymás mellett élnek és keverednek a határvidék hegyeiben. Idézzük föl, hogy Anonymus blacjai a Szamos vidékén laknak, az ellenük vonuló Tuhutum a Meszesi kapun átmenve az Almás folyóhoz jut, majd a Szamoshoz, ott, ahol Kapus belefolyik (SRH I. 67). Közismert, hogy e terület román betelepülése igen kései, a XIV. század előtt elképzelhetetlen (vö. Mittelstrass, O.: Beiträge zur Siedlungsgeschichte Siebenbürgens im Mittelalter. München 1961. 61-2 stb.). Anonymusnak, aki egyébként a honfoglalás korának népeit a magyar királyság szomszédságából telepítette be, különös oka lehetett arra, hogy a vlachokat nem akkori lakhelyeik (a Havasalföld) magyarországi szomszédságába, hanem attól jóval távolabb helyezi el. Ez a különös ok Ákos mester Képes Krónikában olvasható szövege, amely a vlachokat a határvidékre, illetve a határvidék hegyeibe, a székelyek szomszédságába helyezi. Mivel Anonymusnál, mint láthattuk a X. századi magyar országhatár a Meszes (és a Bihari) hegység, idehelyezi a székelyeket - a határon belülre - s idehelyezi a vlachokat is, természetesen a székelyek szomszédságába - a határokon kívülre. Vagyis a Gesta erdélyi vlachjainak forrása egész egyszerűen Ákos mester munkája, aki viszont e vlachokról - a XIII. század hetvenes éveiben okkal - a Déli Kárpátok vidékén, Havasalföldén beszél. A blacokról szóló elbeszélés egyéb részletei Anonymusnál részben ugyancsak Ákos mester munkájára (esetleg az Ösgestá- ra) vezethetők vissza, mint az aranyban gazdag folyók említése (SRH I. 66, ill. 315), másrészt kortársi ismeretanyag lehet annak kiemelése, hogy a vlachok a világ leghitványabb emberei, csak íjuk és nyiluk van. A XIII. század közepétől többször szerepelnek a magyar seregben vlach segédcsapatok, ezeknek gyenge fegyverzetét, harci értékét P. mester ismerhette. Ezzel függhet össze nála vezérük Gelou (Gyalu) neve, alighanem igaza van ugyanis Paisnak, hogy ez a név összefügg a magyar gyaláz, gyala „gyáva, gyámoltalan, hitvány” szavakkal (SRH I. 66, 4. j). Más kérdés, hogy Anonymusnál Gelout aztán ott ölik meg, ahol Gyalu helység található. - jellemző, hogy szerzőnk a helynevet nem említi.

írott forrásra szokás visszavezetni a blacokról szóló elbeszélésnek azt a részletét, hogy a kunoktól és besenyőktől (a Cumanis et Picenatis SRH I. 66) sok jogtalanságot szenvedtek (I. Tóth Z.: Száz. 1945-46. 61-2., Györffy Gy.: Krónikáink i. m. 125). Ennek azonban semmi valószínűsége nincs, a párhuzamul idézett Pincenates alak igen messze áll Anonymus Picenati formájától. Származhat azonban ez az alak közvetlenül a román nyelvből is, ahol a besenyők neve peceneag-, picineag-,. F. Melich J. mutatott rá, hogy az Anonymusnál szereplő Blasii vlasi vagy vlasi átvétele (Melich J.: A honfoglaláskori Magyarország. Bp. 1925. 310-2), azaz közvetlenül a román nyelvből származna. Váczy ugyan a Blasii alakban ugyan valami francia hatást lát (Váczy P.: in: Középkori kútfőink i. m. 36-7), akkor azonban bias alakot kellene várnunk, s legfeljebb a szókezdő b- esetében tehető fel francia hatás, de ez is magyarázható — mint láthattuk - helyesírási archaizálással. A Blasii magyarázatára még mindig a legvalószínűbb Melich elképzelése. Ebben az esetben Anonymus közvetlenül ismerhette a vlachokat, s így ismerhette az általuk a besenyőkre használt nevet is, a peceneagot. Meg kell jegyezzük, hogy mindebből nem kell arra következtetnünk, hogy P. mester jártas volt Erdélyben (a Gestából éppen nem ez derül ki), ezekre az ismeretekre ugyanis a királyi seregnél is szert tehetett, sót szövegéből, a vlachok katonai megítéléséből az következik, hogy éppen ott tett szert. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy Anonymus Gyalut és vlachjait Ákos mester műve alapján, meg saját korának, a XIII. század kö273