Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 3. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége III. (tanulmány)

zepe, második fele ismereteiből kerekítette ki a maga sajátos, fantáziától nem mentes módszerével.

Más a helyzet azokkal a Blachokkal, akiket P. mester a 9. fejezetben említ. E hely szerint Pannóniát „Sclaui Bulgarii et Blachii ac pastores Romanorum” lakják, azaz szlávok, bolgárok és a vlachok, akik a rómaiak pásztorai. Pannóniát pedig „pascua Romanorum”, a rómaiak legelőjének nevezik (SRH I. 45-6). Hóman B. óta általánosan elfogadott, hogy a „pascua Romanorum” kifejezés már az Ősgestában szerepelt, s a későbbi forrásokba, így Anonymushoz is, onnét került (Hóman B.: A Szent László-kori Gesta Ungarorum i. m. 33—4). E nézetet Horváth J. kísérelte cáfolni, szerinte a „pascua Romanorum” először (az 1200 körül író) Anonymusnál tűnik fel, s keletkezése egy tudákos görög etimológia alapján képzelhető el: pan-nomos, ahol a pan „minden”, a nomos pedig „legelő” jelentésű. Mivel pedig Anonymus görög ismeretekről tesz tanúságot, a „pascua Romanorum” hozzá kapcsolható (Horváth J.: Acta ArchHung. 17. 1969. 42 kk., ItK 1966. 16 kk., Középkori kútfőink i. m. 93, 50. j). A „pascua Romanorum” azonban már szerepel az 1237-ben írt Ricardus-jelentésben (SRH I. 535), annak forrása pedig P. mester fentebb vázolt kronológiája miatt, nem lehet Anonymus gestá- ja, nem lehet persze azért sem, mert a jelentés Gesta Ungarorum Christianorum, a keresztény magyarok cselekedeteiről szól, az anonymusi gesta pedig nem a keresztény magyarok gestája. A „pascua Romanorum” forrása egyébként egész egyszerűen Regi- no krónikája, amelyet az Ősgesta ismert és használt. Ebben azt olvassuk: „...primo qui- dem Pannoniorum et Avarum solitudines pererrantes venatu ac pastione victum coti- dianum quaeritant: deinde Carantanorum, Marahensium ac Vulgarum fines crebris incursuonum infestationibus irrumpunt.” (SRG ed. F. Kurze 132-3. először a panno- niaiak és az avarok pusztaságait kóborolták be, vadászattal és pásztorkodással (legeltetéssel) keresvén meg mindennapi élelmüket, majd a karanténok, morvák és bolgárok határait rohanják meg gyakori ellenséges becsapásokkal.) Az itt közölt szöveg pastione kifejezése helyett a kiadások piscatione alakot adnak, a kéziratokban azonban spacione, spatione szerepel, amelyet Szádeczky-Kardoss S. javított pastione formára (Szádeczky-Kardoss S.: A Kárpát-medence IX. századi történetének néhány forrásáról. Szegedi Bölcsészműhely ’82.196,18. j). Ez a javítás a kézirati alakhoz is jobban illik, meg valószínűbb is, hogy nomád magyarok legeltettek, mintsem főként halásztak volna. Ezzel a szöveggel találkozott tehát az Ósgesta írója Reginonál, s ebből alkotta meg a „pascua Romanorum” fogalmat. Hiszen azt olvasta, hogy a magyarok a panno- niaiak pusztaságain legeltettek, ez a pusztaság tehát legelő volt, a pannoniaiak pedig rómaiak voltak; nem volt hát akadálya annak, hogy Pannóniát a rómaiak legelőjének nevezze. A „pascua Romanorum” létrejötte tehát semmiképpen nem egy hosszú folyamat eredménye, mint gondolták (Macartney, C. A.: Száz. 1940. 1. kk), noha keletkezésében nem zárható ki különböző toposzok használata. A rómaiak legelőjétől pedig csak egy lépés a „pastores Romanorum”, a rómaiak pásztorai. Ezt a lépést azonban valószínűleg már Anonymus teszi meg. A Richardus-jelentés ugyanis még csak a „pascua Romanorum” kifejezést ismeri, viszont Kézai hun történetének egy közbeszúrásában a következő szöveggel találkozunk: „...Blackis, qui ipsorum (Pannónia stb. városai) fue- re pastores et coloni, remanentibus sponte in Pannónia” (SRH 1.157 pásztoraik és jobbágyaik, a blackok azonban önszántukból Pannóniában maradtak, vö. SRH I. 269). A blackus alak használata Kézainál anonymusi eredetre mutat (vö. Szűcs J.: Száz. 1973. 624, 182. j). Anonymus görög ismereteiről már esett szó. A bizánci köznyelv pedig bizonyosan már a XII. század közepén a nomád életmódot folytatókat blakhoinák nevezi (Tamás L.: Rómaiak, románok és oláhok Dacia Trajanában. Bp. 1935. 47), erről P. mesternek tudomása lehetett, ahogy szláv nyelvi ismereteiből azt is tudta, hogy a vlach szó és változatai „rómait, latint, olaszt” stb. jelentenek (vö. Tamás L.: i. m. 42. kk., Gyóni M.: Études Slaves et Roumaines II. 1949. 87. kk). Egyenes volt tehát az út a rómaiak pásztoraihoz, a blachokhoz.

Anonymus tehát az Ösgestára, Ákos mester művére, s saját korának, az 1270 kö274