Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége III. (tanulmány)
ván nem tartotta célravezetőnek. Hiszen két, egykorú krónika állításai közül bárm lyik megkérdőjelezhető, nem tekintve, hogy ebben az esetben túlságosan is világos egyidejű polémia. Szerzőnk tehát más megoldást választott: a régmúlt jogbiztosító s géiyével kísérelte meg a jelenkor eseményeit befolyásolni (ha a kor eseményeit tekintjük, több-kevesebb sikerrel is). Ákos mester munkájával szemben egy XI. század közepéről származó mű olyan jogforrás, amellyel vitatkozni talán lehet, de figyelmen kívül hagyni nem. Csakhogy azt a XI. századi gestát ki kellett találni. Anonymus forrásainak meghatározásában ma meglehetős biztonságban vagyunk. Használta Regino, egykori prümi apát 908-ban befejezett krónikáját (Szilágyi L.: MNy 43: 124—5), ebből azonban a honfoglalás részletes történetére igen csekély ismeretekre tett szert. Azt persze felhasználta. Regino szerint a honfoglaló magyarok „primo qui- dem Pannoniorum et Avarum solitudines pererrantes venatu ac pastione (corr. Szá- deczky-Kardoss S.) victum cotidianum quaeritant; deinde Carantanorum, Marahensi- um ac Vulgarum fines crebris incursionum infestationibus irrumpunt” (SRG ed. F. Kurze 132-3), vagyis először a pannoniaiak és az avarok pusztaságait járták keresztül, vadászattal és pásztorkodással keresve meg a mindennapi élelmet, majd a karanténok, morvák és a bolgárok határait rohanják meg. Anonymus, több más Regino szövegrész mellett ezt a helyet is kiírja, de teljesen eltorzítva (Carinthinorum Moroanensium fines SRH1.103), ami persze arra utal, hogy e helyt nem Regino volt a közvetlen forrás. De ha Reginót használta volna itt közvetlenül, akkor is kevés adatot nyert volna arra, amire szüksége volt, a honfoglalás részletes történetére - s a Regino féle szöveg aligha felelt is meg neki. Regino szövegét már az Osgesta ismerte és használta (Hóman B.: A Szent László-kori Gesta Ungarorum i. m. 80-1), s Anonymus eltorzított változata azt sejteti velünk, hogy szövegének az ottani fogalmazás lehetett alapja. Regino eredeti szövege semmiképpen, Ákos mester munkája pedig bizonyosan nem, hiszen a XIV. századi krónikaszerkesztményekben ez a reginoi hely egészen széttagoltan jelenik meg. Anonymus keze ügyében tehát ott találjuk Ákos mester munkáját, Regino krónikáját és az Ösgestát is valamilyen változatban. Ismerte ezek mellett az Exordia Scithi- ca néven emlegetett Iustinus-kivonatot (Szilágyi L.: MNy 43:124-5), a honfoglalás eseményeire azonban ebből sem nyerhetett adatot, lévén, hogy e munka a szkítákról szól. Marczali H. óta azt is tudjuk, hogy olvasta Sevillai Isidoras munkáit (EPhK 1877. 360), e tételt Horváth J. újabb, középkori szövegeink kronológiáját tekintve nem lényegtelen adattal erősítette meg (Horváth J.: JtK 1963. 454. Acta AntHung. 19. 1971. 375). .Mint Ch. Engel nyomán valószínűsíthető volt, belelapozott Iordanes, a gótok történetírójának művébe is, s közismert, hogy különböző trójai történeteket is felhasznált munkájában. Ezek alapján azonban a honfoglalás történetét nem lehetett megírni, mert arra vonatkozóan csak az idézett Regino-hely szolgálhatott volna neki alapul. Ezzel azonban nem igen tudott mit kezdeni, mint láthattuk, nem is kezdett vele semmit. Maradtak számára korának, a XIII. századnak a viszonyai, a régibb történetre pedig foként Ákos mester munkája, amelyhez hitelesnek kellett látszania, hiszen állításait akarta megcáfolni. Szokás ugyan arról beszélni, hogy Anonymus felhasználja a szóbeli hagyományokat (Szilágyi J.: MNy 43: 193 kk), valamint a nemzetségi hagyományokat is (uo. 246 kk), e tételt azonban csak akkor tudnánk bizonyítani, ha más forrásból is ismernénk ezeket, márpedig nem ismerjük. Az egyetlen eset, amikor egy népi hagyományra utal, a Botond-monda, ezt pedig már írott formájában ismerte meg, mint láthattuk. Ha nem is zárhatjuk ki, hogy közszájon forgó történeti elbeszélések, énekek, illetve ezek részletei bekerülnek munkájába (Horváth J. éppen a népi epika formai és tartalmi hatását bizonyítja nála: Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk i. m. 209 kk), P. mester éppen nem ezekből merített, hiszen képtelen dolog lenne, hogy a nála leírtaknak egyáltalán ne maradjon tartalmi nyoma a népi epikában, ha valóban onnét merít. Más kérdés ennek formai felhasználása, ami megfelel a szerző leegyszerűsítő, primitív hatást keltő stílustörekvésének. Módszerére - túlzásai és tévedései ellenére 269
