Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 3. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége III. (tanulmány)

Az eskü ötödik szakasza így hangzott: Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.”

A fentebb idézett szakaszhoz talán nem is kellene megjegyzést tennünk. Hiszen világos, hogy P. magister „mindörökre” biztosítani akarja Álmos leszármazottainak uralkodását, amíg utódok vannak. A második pontban biztosítja a honfoglaló „heteket” birtokaikban, a harmadikban pedig tisztségeikben. Ilyen módon valóban mondható, hogy „Anonymus műve az ősi, nemzetségi jogon birtokló főnemesség érdekében készült” (Györffy Gy.: Anonymus i. m. 72 stb.)., más kérdés azonban, hogy éppen kikből állott e fonemesség. P. magister erre meglehetősen világosan utal a Csákok iránti elkötelezettségével. Láthattuk, hogy Ákos mester ellenségesen ír a Csákokról, ezzel szemben Anonymus az Árpád-háziak rokonává teszi őket, amikor az Árpád-ház leszármazásából átemeli Eleudöt a Csák nemzetség családfájába azzal, hogy Szabolcs apjává teszi (SRH I. 41). Ennek alapján Szabolcsot már megtették Árpád-házi származásúnak is (Györffy Gy.: ArchÉrt. 1970. 210 kk, stb.), a krónikák világos leszármazás- rendje ismeretében azonban erről nem lehet szó. Anonymus itt a Csákok érdekeit nem csak azzal kívánja szolgálni, hogy ősfoglaló nemzetségnek tünteti fel őket, hanem még azzal is, hogy Árpád-háziaknak teszi meg őket. Nem tudjuk, mennyi alapja van Ákos mester Csákokról szóló becsmérlő elbeszéléseinek. Lehetséges ugyan, hogy a Csákok valóban szerepet játszottak a XII. század hatvanas éveiben III. és IV. István viszályában, Ákos mester erről szóló elbeszélése azonban zavaros, s más forrásból nem igazolható (Mályusz E.: Az V. István-kori gesta i. m. 58-9). A Csákokra a XII. század legvége előtt nincs adatunk (ami forráshelyzetünk ismeretében nem különösebb), a hírneves trencsényi ágra csak 1235-től vannak adatok (Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bp. 1900. 291 kk, Kristó Gy.: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979.148). Mindenesetre ősük már szerepelhetett az Osgestában, de bizonyos, hogy Ákos mester honfoglaló vezérí származásúaknak tartotta őket (Mályusz E.: Johannes de Thurocz, Commentarii II, 1. 158). Az azonban nem kétséges, hogy a Kőszegiek és a Csákok közötti hatalmi harcban P. magister egyértelműen a Csákok oldalán áll, míg Ákos mesterről láthattuk, hogy szíve a Kőszegiekhez húzza.

Természetesen Anonymus minden olyan érvet megkísérel kivédeni, amely az ifjú IV. László uralomra való jogát kétségessé tenné. Ha valaki azért vonná kétségbe a gyermek király trónra való alkalmasságát, mert anyja részéről kun származású - ím, hát Zulta fejedelem is a kunok földjéről hozat feleséget fiának, Tocsunnak (SRH 1.114). Ha Lászlót gyermeki kora tenné alkalmatlanná az uralkodásra — Zulta is jó idővel tizenhárom éves kora előtt lett fejedelem, még apja, Árpád életében (SRH I. 105, 107). Mellékesen jegyezzük meg, hogy az a körülmény, miszerint Anonymusnál Árpád is, Zolta is, Taksony is még apja, a fejedelem életében fejedelemmé lesz, a XIII. századi gyakorlatot tükrözi, olyat, amilyenre a XII. század végéig nincs adatunk (vö. II. Endre - Béla, IV. Béla - István), Anonymus kormeghatározásánál ez is a kései XIII. századi keltezést részesíti előnyben, azt a kort, amikor e gyakorlatnak már hagyománya volt, s így a régmúltba is vissza lehetett vetíteni.

Ha bizonytalanabb anonymusi szövegrészekkel is, de ez az adatsor folytatható. Hihetőleg azonban nincs szükség rá. A fentiek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy P. magister munkája Ákos mester Árpád-ház-ellenes programja, Kőszegi-barátsága ellen irányul, azzal szemben az Árpád-házat támogatja, ugyanakkor a Csákok elkötelezettje. Ez a körülmény - mellékesen - biztosan keltezi Ánonymus Gesta Hungarorumát 1272/73 utánra, létrejötte ugyanis Ákos mester műve nélkül nem képzelhető el.

P. dictus magistemek Ákos mester munkáját, illetve e munka olyan kitételeit kellett cáfolnia, amelyek az ifjú László, illetőleg az Árpád-ház, valamint a törzsökös magyar föurak, elsőként a Csákok ellen irányultak. E cáfolatra nyilván úgy is lehetőség nyílt volna, ha P. mester egy másik magyar krónikát ír, amelyből kimaradnak Ákos mester lebecsülő megjegyzései, s helyükre éppen dicséröek kerülnek. Ezt azonban nyil268