Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Vékony Gábor: Anonymus kora és korhűsége III. (tanulmány)
részeket írta. Azt viszont a fentiek alapján nyugodtan kimondhatjuk, hogy Ákos mester a Csákok ellenében a Kőszegiek oldalán állt, vagy ha úgy tetszik - Hóman magyarázata nem hagyható figyelmen kívül - a „magyarokkal” szemben a „németek” oldalán. Hogy Ákos mester maga akart-e koronázni vagy ezt a szerepet másnak szánta, nem tudjuk (a fehérvári prépost ekkoriban Demeter, „pápai káplán” volt, ö misézhetett volna a „privilegizált” vállruhában), az viszont aligha kétséges, hogy itt egy olyan kísérlet történik, amely némely oligarchák érdekében az Árpádok legitimitását vonja kétségbe, s helyükbe nem Árpád-házi uralkodót kíván trónra emelni. A Kőszegiek történetének további eseményeiből azzal is tisztában lehetünk, hogy a jelölt nem a magyar bárók körébe tartozik, így aztán, az Ottokárral jó viszonyban levő Béla macsói herceget levágó Nagy Henrik tetteinek figyelembevételével nehezen marad más számunkra, mint annak sejtése, hogy 1272-ben komolyan gondoltak egy „Anjou-megoldás- ra”. Más kérdés, hogy közben az Anjouk is, a pápa is (az Anjouk protektora) korainak ítélte meg a helyzetet direkt uralmuk magyarországi kiterjesztésére. Kőszegi Henriknek (és az ellenpártnak is) maradt a gyermek László király, Kun Erzsébet; macsói Béla persze nem — hogy Ottokárral mennyire nem akartak közösködni, az abból is kiderül, hogy Monoszló Egyed is visszatér tőle 1273 tavaszán (Pauler Gy.: i. m. II. 309- 10). P. mester, aki persze csak mesternek mondott, Ákos mesternek válaszol, illetőleg annak a főúri körnek, amelynek törekvéseit Ákos mester megfogalmazta. Ha Ákos mester azt írja, hogy Árpádnak elöl kellett mennie a hadban, s csak azért lépett elsőként Pannónia földjére, P. mester akkor Álmost választatja meg vezérnek a hét fejedelmi személlyel (SRH I. 39—40), egyébként a magyar hagyománnyal teljesen ellentétben, hiszen Bíborbanszületett Konstantin szerint is Árpádot emelik pajzsra Álmos helyett (ed. Moravcsik 1949. 172). Anonymusnál tehát Álmos a törvényes fejedelem, fia, Árpád ezért vonulhat elöl a hadban, hiszen a trónörökös tiszte volt a csatlakozott népek vezetése (Györffy Gy.: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. 1959. 36 kk), s IV. Béla korában István ifjabb király is „dominus Cumanorum”, a csatlakozott kunok ura volt. Az Arpád-ház joga a Pannónia felett való uralomra így Anonymusnál nem azon alapszik, hogy Árpád volt az első foglaló, hanem Álmos megválasztásán. Ugyancsak az Árpád-ház pannoniai uralmának legitimitását hivatott annak többszöri emlegetése bizonyítani, hogy e fold Attila király földje volt, akitől Álmos, Árpád apja származott (SRH I. 40. stb.). Az Arpád-ház tehát nem csak azért legitim, mert Álmost a magyarok egy akarattal választották fejedelmükké, hanem azért is joga van a Pannónia feletti uralomra, mert ősük, Attila király ezt már régebben birtokba vette. Legitimitásukat, a trónhoz való elsődleges jogukat nem lehet kétségbe vonni, mint ahogy azt Ákos mester kétségbe vonta. Legvilágosabban azonban a vérszerződéskor tett eskü szól P. magister törekvéseiről, tehetjük hozzá, Ákos mester törekvéseivel szemben. Ezt a részt teljességében idéznünk kell (itt Pais D. ford.): ”Az eskü első szakasza így hangzott: Hogy ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük. Az eskü második szakasza így hangzott: Hogy ami jószágot csak fáradalmak árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban. Az eskü harmadik szakasza így hangzott: Hogy azok a fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből (hono- re regni). Az eskü negyedik szakasza így hangzott: Hogyha valaki utódaik közül hűtelen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek. 267
