Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Bogdán László: Márciusi karnevál (regényrészlet)
így, különösen márciusi havazások esetében. Errefelé nem is divat a maszkajárás, legyintett amikor a vadász makacsul tovább tudakolózott, egyszerűen begubózott s fürge ujja alatt már pönögni kezdett egy citera is. Hagytuk az egészet, mit tehettünk volna? De ez a látomás, ez a furcsa félálomszerű jelenés mindkettőnkben sértetlenül maradt meg mégis, sokszor álmodtam a lány vonagló arcával, kerekre táguló könnyes-kék szemével, s ezért nem is lepődtem meg amikor a vadász 1984. augusztus 21-én délelőtt, a felvonuláspróba után, vörös szemét rámszegezve mesélni kezdte filmtervét: A VIDRASZÁMLÁLÓ történetét. Magától értetődőnek tűnt számomra, hogy az akkor látott téli szatumália képeivel indul a film, melynek főszerepére Öcsit akarta meghívni. Amerikába szakadt barátunk ez idő tájt a világ legnagyobb városában volt taxisofőr s szabadidejében oroszul, románul és magyarul énekelt egy népszerű kelet-európai mulatóhelyen és fogalma sem volt arról, hogy hamarosan egy sűrű kelet-európai erdőben tűnik majd el, ahol egyszerre álarcosok szabadulnak elő a fák közül s körbetáncolva őt, megfejthetetlen mondatokkal írják a hóba sorsuk kusza jelképeit, hogy egyre lázasabb, ellenőrizhetetlenebb és vadabb mozgásuk egy adott pillanatban mintegy felgyorsítva az eseményeket leálljon, hogy utána minden a régi több ezer éves recept szerint történjen meg s az összefonódó kéjtől és kíntól példásan vonagló testek töltsék be a havas tisztást, miközben felettük vörös betűkkel jelenhessen meg a film címe: A VID- RASZÁMLÁLÓ és a főcímlista. Nem, Öcsinek egyelőre fogalma sincsen arról, hogy az a véletlenül látott, de őrá mély hatást gyakorló, őt riasztó zűrzavar ábrándítja ki őt - vagy a figurát akit eljátszik, megjelenít, akinek alakját arcát, hangját adja - az emberi világból. Ezt a keserű kiábrándulást mintegy aláhúzza a vadász elképzelései szerint für alle falle ama tény is, hogy Öcsi akkor nem tud elmenekülni, foglyul ejtik a maszkások és utána nem kevésbé zűrzavaros, intim kapcsolatba bonyolódik egy hosszú fekete hajú lánnyal s ő hiába tűnik el akkor amikor végre az álarcosok is békénhagyják a fák között; ez a lány újra meg újra álarc nélkül bukkan fel az életében. Nem hagyja nyugton. Menekülni akar persze - ki nem, ilyen helyzetben?, meg azután, magyarázza a vadász, egészen más az érdeklődési körük is a menetrendszerű szeretkezéseket is megunja, a lány hisztériáit is etc. - s innét érezhetően felgyorsulnak az események. Látjuk Öcsit amint a lakásban tör- zúz noha pontosan akkor talán a Kennedy repülőtéren várja utasait (abban az időben amikor tőle néhány száz tőlünk néhány ezer, kilométerre még él Szentgyörgyi Albert a Nobel-díjas magyar tudós és Boston mellett, az Atlanti-óceán partján, a Tőkehal fokon álló Hét szél-nek becézett házában, afféle romantikus sasfészek: az élet eredetén tépelődik. Ide, magyarázza savanyú arccal a vadász néhány reklám is jöhet, mondjuk a C-vitamin áldásos hatásáról - beteg gyerekek, a pasztilla, kiviruló arcok - én is a piacról élek baszd meg!). De mért tör-zúz Öcsi? - kérdezem, jobb híján. Mert már elege van, érted, elege van. - A vadász legyint- Nem hiszed el, hogy az embernek egy adott ponton elege lesz? Mindenesetre amikor végre elégedettebben, mint mikor hozzákezdett leereszkedik 255
