Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 3. szám - Bogdán László: Márciusi karnevál (regényrészlet)

a fal mellé, hogy szétvert otthonában gyönyörködjék és elszívjon egy ciga­rettát, csakis Marlborót, az üzlet üzlet! - hosszan-idegesen csengetnek. Nem áll fel, nem nyit ajtót, amúgy sincs bezárva. Egy idő után már rugdalják az ajtót aztán megjelenik a feldúlt arcú ideges fekete lány. Ide-oda rohangál a lakásban, féltékeny, mániákus, keresi azokat a luburgyinákat, akikkel a hős - Öcsi, a fal mellett ül cigarettázik és vigyorog - hentergett és ezért nem akarta őt, őt egyetlen tiszta szerelmét, akit nem is érdemel meg etc. been­gedni. Akkor hogyan jöttél be? - kérdezi csendesen Öcsi. Hát egyedül vagy kedves, dől le melléje a lány a padlóra és nem érdeklik a lakás romjai. Nem, Öcsi nem tudja, hogy az az alak akinek életre keltéséhez a vadász őt akarja meghívni a messzi távolból, hogy eljátszon egy elképzelt és nyug­talanító sorsképletet, hogy mindabból ami szó, szó, szó, mondatok végtelen körfolyosói vagy függőkertje, labirintusa vagy futópályája ő varázsoljon hi­teles szituációkat, bizonyítván hogy ez az alak, ez az elképzelés, ez az álom ezekben a kényszerhelyzetekben tényleg, törvényszerűen őrlődik fel!... Akkor nyilván elmennek a lánnyal, csatangolnak egy éjszakai világvá­rosban. Sikátorokba térnek be, ahol bármikor kést kaphat a hátába a gya­nútlan vendég, bárpultoknál ülnek, hosszú cigarettákat szívnak, egzotikus italokat isznak, majd felmennek a lányhoz egy toronybáz legfennső emeletén lakik: festő. Öcsi különféle testhelyzetekben tükör előtt teszi magáévá és közben a szünetekben a festményeit nézi majd a város-panorámát az üveg­falakon át. Fényreklámok és sok narancs a festményeken. Vérző narancsok. Öcsi már iszonyodik a lánytól - szürrealista betét: hatalmas narancsok között menekül fényreklámtól fényreklámig a lány meztelenül, de combközépig érő fekete csizmában, korbáccsal a kezében üldözi. Öcái hajnalban megy el a lánytól, az utcán tüzet kér és kap egy öreg török vendégmunkástól s tovább­megy. Innen ugrándozik minden, a dolgok zajlanak. Öcsi céltudatosan és szívósan számolja fel kapcsolatait, időnként hajnalban a lánytól menet - akihez több-kevesebb rendszerességgel feljár, izgatják a narancsok és az éj­szakai város szivárványszínű látképe - beszélget a török vendégmunkással. De minden megállíthatatlan immár, töpreng a vadász. Látszania kell (s ezért is érdekel, hogy Öcsi milyen fizikai és lelki kondícióban van momentán?), hogy már nem bírja sokáig, menthetetlenül kiszakad az emberi közösségből. Álmai egyre nyugtalanítóbbak, a narancsok egyre hatalmassabbak, a fény­reklámok ki-kihunynak, a fekete lány is levágatja a baját és aerobikre kezd járni. Ez adja az utolsó lökést. Egy idő után már nem is jár haza, a lányhoz se megy fel, kapualjakba húzódik be eső elől, szemeteskukák mögé bújik el s már a titokzatos - talán süketnéma? - török vendégmunkás sem talál rá. Látjuk amint az energikus rövidbajú lánnyal együtt riadtan keresik, de Öcsi már előlük is menekül, így marad mögötte lassan a város, hogy csak nyug­talanító álmaiban tűnjön fel ki-kihunyó, újjászülető fényeivel. Mindég az éj­szakai várost vizionálja! Országutakon, mezőkön menekül, folyóparton alszik, aztán megtalálja az erdőt. Utolsó végleges lakhelye lesz ez a német erdő. Ami — jegyzi meg közbevetőlegesen a vadász - nem olyan mint nálunk Kelet-Európábán, ó 256

Next

/
Oldalképek
Tartalom