Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Vasadi Péter: Annak dicsérete, amit nehéz szeretni (Egy idegenbe szakadt magyar szerzetes levele) (regényrészlet)
békéje, ez a forma a bizalom (bátorság) fejében jön létre, ez a tartalom a lélek és a szellem igazi szabadságát jelenti. Az utóbbi néhány sort úgy is olvashatja, mint a szerzetesség rövidített alkotmányát. Ennek külső kerete a magány és a napi beosztás. A szerzetes reggel hatkor kel, hétig elkészül és imádkozik a cellájában. Azután kilépve a cella elé, a jelző csöndítésre egyszerre megindul a hosszú sor a templomba a reggeli szertartásokra. Gregorián dicséreteket Qaudes), zsolozsmákat énekelnek, szentírás- részleteket hallgatnak, szentmisén vesznek részt. Ezután négyórás munka következik délig, kinek kinek föladata szerint. Én szerszámnyeleket esztergálok most, külön erre a célra hasábba fűrészelt körtefából, ángy bokorvágó ollók részére. A déli harangszóra mindenki, ahol éppen van, abbahagyja a munkát, s egy órára a templomba megy a délidei szertartásokra. Ahogy jöttek, hosszú, fal mellé húzódó sorban a szerzetesek a cellájukhoz vonulnak. Ott várja őket a kihordott étel. Étkezhetnek a cellában vagy másutt, ahol akarnak, mindenesetre egyedül. Vasárnaponként és más ünnepeken a templom melletti nagy ebédlőben (refektóriumban) költik el ebédjüket, míg a hetes barát teológiai művekből, a szentek életéből vagy műveiből olvas föl egy-egy részletet. Itt van a helye, hogy az étkezésünkről beszéljek Magának. Jobban mondva az ebédünkről, mert ebből áll az étkezésünk. Eltekintve bizonyos könnyítésektől, amelyek már a reggeli (egy pohár tej, egy szelet rozskenyér, egy fürt szőlő) rendszeres fogyasztását javasolják, vagy egyes személyek, például gyomorbetegek számára megkönnyítik a böjtöt (este egy pohár sűrű tej, kevés méz és egy szelet sajt vacsorát javasolnak), mondom, ettől eltekintve a kartauzi ebédtől ebédig nem eszik semmit, és - pénteken böjt lévén - csütörtök déltől szombat délig szinte koplal; hát ez aztán csikaró szenvedés, amit csak elviselni lehet, szeretni nem. A szerzetes éhségérzete ellenére éli a maga befelé irányított életét, gyöngeségein, el gyöngülő sein mindig újra fölül kell kerekednie, és Magának nem kell mondanom, milyen alapos lelkigyakorlat ez. A szűkszavúság, a magány nem olyan kemény (bár, aki próbálta, tudja, mekkora...) önmegtagadás, mint ez a délidőben meg-megszakított böjt, amely a testi-lelki tisztaság és kitisztulás, kiüresedés fizikai alapja. Talán nem illendő itt megfigyeléseket tenni, de ezt csak az bírja ki, aki semmi másért, mint önmaga odaadásáért, a világ, mindnyájunk bűneiért engesztelni jön ide. Akit szerelmi csalódása, a világ megvető elutasítása, holmi esztétizmus vagy a jóság gőgje, netán erőinek túlbecsülése vezetett ebbe a völgybe, az innét hamarosan (s többnyire titokban) eltávozik. „Seulement qui a d’courage...” Csak aki bátor, az marad, szokta mondogatni a noviciusmester. Nos, anélkül, hogy dicsérném, amit nehéz szeretni, tudom s látom, ez teszi lelkibbé itt az embert és egészségesebbé a testet. Ettől eredetiek az arcok, érettebbek a néha lázas tekintetek, teherbíróak a szíjas vállak s derekak. Lelassul és szemlélődőbb lesz a lényegükre apadó testek mozgása, és tisztább lesz az ember hangszíne. Lehet, hogy nagyot tévedek, de ezek a fizikumok oly szép emberi fejeket s arcokat hordanak, hogy az a figyelem, amellyel szemléljük őket, már maga is szeretet. Ez a belső „kifosztás” a munkában, a magányban, a megismétlődő közös éneklésben évezredes vallási ösztönösséggel érleli „Isten gyermekeit". Nem lehet csodálkozni azon, hogy ezek az emberek ettől hosszú életűek és boldogok. No, szóval az étkezés: húst soha nem eszünk, évente kétszer csirkét és majdnem minden nap halat. Egyebet viszont annyit ehet délben a szerzetes, amennyit nem szégyell. Vastag levest, sokféle salátát, paradicsommal, gyümölcsökkel, babbal, zöldségfélékkel keverve, erős olajos, vajas, tejfölös szósszal leöntve, sokfajta főzeléket, mindenféle módon megsütött tököt, paprikát, sajtot és rengeteg gyümölcsöt. A tészta sem szokásos nálunk. A fügét változatosan elkészítve francia módon, igen szeretik a barátok. És a legalább 8-10 fajta sajtot és sajtöntetet is. Minden étkezéshez jár egy kis fedeles kancsóban két deci édes, gyengécske olasz vagy francia bor. A böjt pénteken azonban jóval kevesebbet engedélyez, mint már írtam, képletesen szólva kenyeret és vizet. A másik testtörő „passziója” ezeknek a nagyúrian pazarló és látszólag szenvtelen, de csupalélek embereknek az éjféli zsolozsma, a matutinum. Ez a kartuziánusok 236
