Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Kukorelly Endre: Vizsgálat (prózavers)
KUKORELLY ENDRE Vizsgálat Arany téglaszín. Fölfelé csúszik. Egy nő állt a mólón. Nekidőlt a hul- lámtörőnek, a lábait széjjelterpesztette. Felcsúszott hátul a szoknyája. Előrehajol, egészen áthajol a korláton, mintha le akarna ugrani. Átbillenni, és ruhástól bele a vízbe. A szoknyáját fölhúzta a fenekénél. Egy fastégre feküdtem. Ilyen stégeket tettek a homokba a napozóknak. Óvatosan feküdtem a szálkák miatt. A lécek mintái belenyomódnak a bőrbe. Egy napernyőrúdhoz támaszkodom. Odatettem az egyik papucsot, a fejem mögé, hogy ne nyomjon. Egy könyv van az ölemben, és egy vastag, keményfedelű füzet. A fejemet oldalra fordítom, a fényképezőgép felé. Látszik a tenger. A fekete-fehér képen is látszik, hogy le vagyok sülve. Tégla, arany. Es wird gebeten. Nem lehet előre belátni semmit. Nevetséges kis útszakaszok. Valami könyvet olvastam, egy tengerparton tartózkodom, nézem azt a nőt, ahogy fölemeli a lábait, kalimpál, billeg a korláton. Fölkelni, eszem valamit, végigmenni a hullámtörőn, a betonon, ropognak az üvegszilánkok, beállni a sorba egy bódé előtt, ahol húsdarabkákat süt nyárson két jókora, kövér asz- szonyság a nyílt tűzön. A homokszemek odaszáradnak a bőrhöz. Zuhog a nap, a levegő, nem tudok fölállni, meg sem moccanni. Éles árnyék. Piros a fülem. Egy keletnémet nő félmeztelenül napozott. Házaspár szorgalmas napozása. Odatelepedtek mellém, és az asszony leveszi a bikinijét. A lehető legnyugodtabb mozdulatok. Ő nem figyel oda. Ő sohasem változtat az arckifejezésén. Olvastam és nézelődtem. Tele van a part szeméttel. Ötvenkét szeméthalom. Besétálok a vízbe. Vizsgálgatom a teremtőt. Éhesen nem lehet gondolkodni. Und schickte sich an hier eine Weile zu Leben. Vizsgálgattam a teremtőt. 222
